Lívia

Az első pár hónap

Ezen a reggelen már nem a ketrec sötét rácsok közt ébredt, hanem a pihe puha selyem ágyikóban. Mivel látta, hogy nyitva van az ajtó, szép komótosan lesétált a lépcsőn. Liliék már ettek ezért visszament az autómatákhoz ennit szerezni. Utánna kimenet az udvarra körülnézni egy kicsit. A szomszédban volt még egy cica, aki mindig átszokott menni a szomszédba kisgazdája miatt, aki folyamatosan nyúzni akarta.

Lívi:Héééé!!!!!!!! Te ki vagy?!

Cuki:Cuki vagyok. Te vagy itt az új kedvenc?

Lívi:Igen, miért?

Cuki:Csak azért mert jöttem szólni, hogy a szomszéd kisfiútól óvakodj, mert ha nem akkor piszkálni fog ami nem valami kellemes.

Lívi:Rendben.

Cuki:Ja meg az hogy.............

Mr.Carlos:Lívi!!! Gyere be!

Lívi:Nekem most mennem kell.

Cuki:De...de a legfontosabbat elfelejtettem mondani neked!

Mr.Carlos:Líviiiiii!!! Gyere már.

Lívi:Nekem most mennem kell. Szia!!

Cuki:Szia.

Azzal mind a kettő cica elballagott. Mr.Carlos nem szerette sőt utálta a macskákat. Erről sajna a kis Lívi nem tudott, ami nagy baj volt, mivel ha nem tud róla annak nem valami kellemes következménye lesz. Így élt a kis Lívi, a nagy tudatlanság mámorában 12 hétig. De a tudatlanság mámorát meg kellet szakítani, ezért Cuki az egyik este besompolygott a nyitva lévő tetőablakon, majd lassacskán odasétált az ágyhoz melyben Lívi aludta álmát.

Cuki:Pszt. Pssssszzzzttt!!! Lívi!! Kelj fel!!!!!

Lívi:Hmmmmm, mi van! Mi az?? Te, te ki vagy??

Cuki:Cuki vagyok. Tudod. A szomszédod.

Lívi:Ja! Mit keresel itt?

Cuki:Emlékszel amikor mondtani akartam valamit?

Lívi:Igen.

Cuki:Na. Azt akartam mondani, hogy menekülj el erről a helyről!!!

Lívi:Miért?

Cuki:Mert ha most itt maradsz, akkor az életének annyi!!

Lívi:Rendben. Elmegyek. De elmennél haza az otthonodba, mert el szeretnék készülni.

Cuki:Rendben.

És azzal kiballagott a házból.

Lívi:Idióta! Én ebből a házból soha nem fogok elmenni.

Utánna szépen lassan visszaaludt.