Vérgyilkos

2. fejezet

Lustán csorogtak az esőcseppek Joy Rice ablakán. Csendesen figyelte, és hallgatta a kanapéján fekvő eszméletlen férfi egyenletes szívverését.
Bekötötte a sebeit, a nyakán összevarrta a harapásnyomokat. Sok vért veszített, mégis túlélte. Joy nagyon régen látott utoljára valakit, aki a Flaming vonal egyik leszármazottja. Talán megvan már ezer éve is.
Ma is tisztán emlékszik a napra, amikor Lynkal Flaming kisétált az ajtón, és soha nem tért vissza. A burgundi szemekre, a pupillája egyenes vonala jelezte, hogy akár az egész világgal kész szembeszállni. Így is tette. Nem sokkal elválásuk után kapta a hírt, hogy a férfi meghalt. Három klán támadt rá, esélye sem volt. Törvényszerűen meg kellett halnia.
Joy akkor hagyta el a saját vonalát. Lynkal halálával nem volt maradása a vámpírok között. Elveszett minden, meghalt minden, amiért harcolt, akit védelmezett, akit szeretett.

- Hol vagyok? - az erőtlen nyöszörgés villámként hasított a csendbe. A vámpír hangtalanul siklott a férfi mellé, egy percig elmélázott felette. - Kérem... Hol vagyok? - Joy nem válaszolt. Megdermedt a félelemtől, nem tudta, mit csináljon. Nem ölhet meg egy Flaminget, de ha életben hagyja, a Születettek kezére kerülhet, akik megölik. A férfi mindenképpen halott.
- Biztonságos helyen.
- Mi történt velem?
- Megharapták. Megverték. Nem is kicsit. Szerencséje van, hogy nincs belső vérzése - Joy hideg viselkedése csak álca volt, továbbra sem döntötte még el, hogy mit fog tenni. - Tudja, miért üldözte az a két...férfi?
- Fogalmam sincs - a férfi lassan felkúszott ülésbe, és újra Joyra függesztette szemeit. A lány elé ült az üvegasztalra. - Köszönöm, hogy megmentett. A nevem Kibum. Kim Kibum.
- Joy Rice - Kibum erőtlenül a karját nyújtotta. Joy sokáig tétovázott, de végül elfogadta a jobbját. - Maradjon, amíg csak akar. Nekem most mennem kell.
- Itt hagy? Mi van, ha visszajönnek?
- Nem fognak, erről gondoskodtam.
- Hívta a rendőrséget?
- Ahogy vesszük...

Faképnél hagyta a férfit, és a szobájába vonult. Most nincs ereje gondolkodni. Összesen annyi dolga lett volna a mai este folyamán, hogy vitatkozzon a tévével, aztán találkozzon Jonghyunnal, hogy együtt elmenjenek a vérért, amit rendelt. Ehelyett egy Flaming fekszik a kanapéján, aki valószínűleg jobban össze van zavarodva, mit Joy.

- Hallo? - Joy erőtlenül kaparta magát ülésbe az ágyon.
- Hol vagy? - kérdezte a vonal tulsó felén Jonghyun.
- Basszus...
- Jól vagy?
- Teljesen kiment a fejemből.
- Nyugi, elhoztam, itt állok az ajtóban, engedj be - Jonghyun barátságos baritonja majdnem elfeledtette vele, hogy ki van a nappalijában.
- Nem! - vágta rá a lány, és a bejárati ajtóhoz rohant, figyelmen kívül hagyva a kanapén ülő fiút.
- Van nálad valaki?
- Ahogy vesszük...
- Van kulcsom, emlékszel? - kérdezte vidáman Jonghyun, és beengedte magát anélkül, hogy letették volna a telefont. Joy és a férfi évszázadok óta együtt bolyongtak, de még sosem kellett előtte titkolóznia. Most sem akarta, de továbbra sem tudott mit kezdeni a helyzettel, amibe csöppent, így jobb lett volna egy kis ideig még titokban tartani az egész Flaming dolgot. - Ki a vendéged? Elég rosszul fest... - Jonghyun nagyot szippantott a levegőbe. A barátságos mosoly azonnal eltűnt az arcáról, szeme türkíz színben úszott, tarkóján az ezüst babahajak égnek álltak. - Joy... mibe keveredtél?
- Nézd... Ő itt Kibum. Megtámadták, szó szerint az ajtómban. Két Született esett neki, nem volt más választásom...
- Dehogynem! Ott kellett volna hagynod!
- Hogy tehettem volna?
- Egyszerűen hagyod, hogy megöljék! Egy hulla eltakarítása kisebb munka lett volna, mint hogy életben hagytad! Nem érzed a szagát?
- Fogalmam sem volt róla, oké? Szerinted miközben két kétajtós szekrénnyel birkóztam, megálltam néha a levegőbe szippantani?
- Joy... Nem maradhat itt. Meg kell ölnöd, vagy a Tanács elé kell kerülnie... Van fogalmad róla, mit tesznek veled, ha kiderül, hogy bújtatod? Vagy ha a támadói nem voltak egyedül? A Születettek rád is vadászni fognak!
- Tudom! De...
- Öhm, elnézést, bocsánat... - Kibum rekedt hangja folytotta a lányba a szót. - Azt hiszem rólam van szó. De valaki elmagyarázná, hogy mi az a Tanács, Születettek, és egyebek? Oh, és miért kellek nekik, de legfőképpen miért kéne megölni?
- Flaming vagy - vágta oda neki Jonghyun és újra Joy felé fordult. - Joy... El kell vinned innen. Élve, vagy holtan, de nem maradhat nálad.
- Bocsánat, megint én... Mi vagyok?
- Flaming. Az elveszett vámpírvérvonal egyik leszármazottja. Születettek támadtak meg, mert kell nekik a véred, hogy kiírthassák az emberiséget és minket; Tisztavérüeket. Vagy a vámpírtanács elé viszünk, és ők majd döntenek a sorsodról, vagy megölünk, mert veszélyes vagy - hadarta a vámpír.
- Így már minden világos - dörmögte Kibum.
- Nézd, Jonghyun, tudom. Igazad van, nem maradhat itt. De nem várhatnánk, amíg mondjuk lábra tud állni?
- Aztán mi lesz?
- Akkor visszatérünk erre - nem úgy tűnt, hogy Jonghyun megelégszik a válasszal, de sarkon fordult, és a konyhapultra dobta a súlyos nejlonszatyrokat.
- B+, a kedvenced.