Koncentrálj inkább a munkára, Dazai! [BSD]

1. Hülye ötlet...

- DAZAII!!!!! Mit műveltél a papírmunkákkal?! - üvöltök rá a kollégámra aki ártatlan tekintettel néz vissza rám mintha mit sem tett volna. PEDIG TETT!! - Összefirkáltad a papírokat!!!

- Kunikida- kuuun valamire kellett írnom - vigyorog a vállait húzogatva.

- Heeeeh az még nem lenne akkora baj ha irnál rá valami fontosat....de te VIRÁGOKAT rajzolgattál mindenhova!!

- Biztos Dazaii-san szerelmees! - üvölti az iroda másik végéből, Ranpo.

- Ranpo-san ha Dazai-san még szerelmes is lenne ez akkor sem mentség hogy telefirkálja a fontos iratokat!

- Jajj Kunikida-kuuun a szerelem csodálatos dolog, neked is ki kéne próbálnood!

- Dazai nekem nincs időm ilyen értelmetlen dolgokra. Na megyek, újra nyomtatom ezeket a papírokat. - idegesen távozok a helységből.

Már annyira elegem van ebből az öngyilkos mániás bohócból! Csak gátol engem a munkában, egyáltalán minek jár be dolgozni?! - idegeskedésem közben odaérek a nyomtató géphez. Szerencsére nem az eredeti példányokra firkált Dazai de ezzel több munkát csinált nekem. Ahh végülis nem halok bele egy kis plusz munkába.

Berakom a gépbe egyesével a papírokat majd várom hogy kiadja a másolatokat. Nem sokára végzek vele majd visszamegyek a kiinduló pontra. Belépek a szobába ahol mindenki "végzi a dolgát". Leülök az íróasztalomhoz majd leteszem a papírokat. 12:00-óra van nem sokára végzek és mehetek haza.

Nem sokkal álmodozásom után egy kéz simít végig a vállamon majd közel hajol a fülemhez és belesúgja: - Hé Kunikida~kuuun, mit csinálsz? - Amit mondott és ahogyan mondta... a hideg kiráz ettől.
- Dazai, ha nem látnád dolgozom. Fukuzawa-san megkért hogy küldjek egy e-malit a-

- Már megint a munka~~~- vág a szavamba - Kunikida ne legyél ennyire munkamániás! Egyszer te is kirúghatsz a hámból!

- Ezt hogy érted? - próbálom értelmezni a hasonlatot.

- Úgy hogy....eljöhetnél velem bulizni. - vigyorog rám, látom a szemem sarkából.

- A "buli" és "Kunikida" két külön fogalom, Dazai. - jelentem ki a nyilvánvalót.

- De akár lehetnének rokonértelmű szavak is. - vág vissza. - Naaaaaa gyere már velem! Még soha nem mentünk el ketten iszogatni és bulikázni! Boldoggá tennél vele. - a végére felveszi a szívtipró arckifejezését.

- Ez engem nem hat meg. - nézek rá ridegen és mintha egy nyíl döfné át a szívét.

- Azt mond meg hogy miért nem?! - tényleg ez egy jó kérdés. Nem nagyon szoktam ilyen szórakozó helyekre járni nem is igazán tudnám megmondani az okát.

- Egyszerűen nem szeretek ilyen helyeken lenni. Irritál az a hangos zene és a sok ember. Nem beszélve arról a penetráns szagról és a-

- Kunikida-kun! Ezt te is hallottad?!
- Miről beszélsz Dazai?
- Úristeeen 2. fázis!!!
- Mégis mi a csudáról beszélsz?!
- ÁHH 3. FÁZIS!!!
- DAZAI!!
- Kunikida kun!!! Olyan vagy mint egy öreg ember! Mintha egy öreg emberrel beszélgetnék! Már én érzem magamat kínosaan!!

Mi....miről beszél ez a hülye? De most hogy így szóvá tette....egy kicsit tényleg öregesebb vagyok. Kicsit belefásultam a munkába meg az iroda ügyeibe olyannyira hogy nincs is időm ilyenekre gondolni de nem szeretném beismerni magamnak hogy....nem vagyok koromhoz hívően mai gyerek.
21 éves vagyok, de úgy viselkedek mint egy 38 éves...nem tehetek róla, én ilyen személyiség vagyok.

- Kunikida elég ebből!! Jössz bulizni velem, ne ellenkezz!

- De...Dazai! Én nem fogok-

- Ohh dehogyneem! Hánykor végzel ma?