I.M.A.G.I.N.A.T.I.O.N. ∆∆S.M.ff∆∆

××2.Rész××

2.Rész

Az ideiglenes otthonunk valami hihetetlen volt. 2 emeletes, hátsó udvar, medence, minden hófehér, néhol egy kis tölgyfa beütéssel.. Tudjátok ez a tipikus "Sztár ház"..Erről nem is beszélnék többet. Az ízlésemet is kitűnően eltalálták, szobát illetően. Az emelet enyém és Shawn-é, míg a földszint a szülőké és Aaliyah-é. A szobám fala krém színű, az ágyam egyszerű fa keretes, de gyönyörű, egy íróasztal, és egy tükrös szekrény. A falnak támasztva találtam egy gitárt is. Aminek valószínűleg hasznát is fogom venni, ugyanis nem vagyok egy rossz gitáros.*
-Tetszik a szoba?
*Nyitott be Karen, miután kipakoltam.* -Igen, tökéletes. Köszönöm szépen. *Mosolyogtam, mire megölelt.*
-Ennek örülök. Ebédelünk..Ha végeztél gyere le. Addig szólok a srácoknak. *Dalolta majd bólintottam, s már lent is voltam.*
-Na és..
*Kezdett bele Shawn tele szájjal az ebéd közepén.*
-Bogi..
*Segítettem ki a nevemmel, mire bólintott.*
-Az..Bogi, tetszik Toronto?
*Kérdezte, mire Aaliyah halkan felkuncogott.*
-Nem tudom..A reptéren, és az idevezető úton kívűl semmit nem láttam..
*Vakargattam tarkómat mosolyogva.* -Tudtam hogy valamit elfelejtettünk.. *Húzta el a száját Manuel.*
-Akkor gyerekek, ma programunk van! Megmutatjuk Torontot Boginak! *Lelkedezett Karen, mire Aaliyah és Manuel is elmosolyodott, egyedül Shawn döntötte fejét az asztalnak.* -Shawn, ha nem szeretnél nem kell jönnöd..
*Mondtam megértően mire felkapta a fejét.*
-De, megyek. Szeretnék veletek lenni, csak...
*Túrt bele hajába.*
-A lesifotósok és a rajongók miatt egy szabad percetek sem lesz..Miattam.. *Temette arcába kezeit ismét. Bántotta. [Jobban megviseli a hírnév mint azt mi rajongók/követők gondolnánk. Azt hiszi ez az ő hibája. Az ő hibája lenne hogy nincs magánélete s hogy az őrült rajongók nem tudják mi az a személyes tér? Borzalmas.] Szörnyedtem el már csak ennek gondolatára is.*
-Figyelj Shawn ez nem a te hibád.. *Vontam vállat szégyenlősen mire Karen elmosolyodott.*
-Megfogtuk ezzel a kislánnyal az Isten lábát!
*Örvendezett Manuelnek. Nekem ez annyira megmelengette a szívemet hogy egy kövér könnycsepp is kicsordult szemeimből.*
-Na jó! Elég legyen a lelkizésből! Érezzük jól magunkat!
*Pattant fel Aaliyah a székéből és bekapcsolta Shawn-tól a Stitches című számot. Karen és Manuel hamar táncra perdültek, Aaliyah pedig bútorról-bútorra ugrált. Shawn meredt szemekkel bámulta hol szüleit, hol húgát, majd végül vigyorogva ő is csatlakozott hozzájuk. Nem sokkal később én még mindig a kész átverésben éreztem magam, és csak blokkolva néztem a mérhetetlenül boldog családot. Hihetetlen hogy mekkora szeretetben nevelik a gyerekeiket. Ez látszik abból is, hiába van több háza Shawn-nak, de ő a szülevel lakik. Gondolataimból Shawn rángatott ki aki fülembe üvöltött. Nem énekelt, üvöltött. Torok hangon, ami nem volt olyan kellemes mint amikor énekel. Ezek után szerencsémre elhallgatott, majd kezemnél fogva rántott a "táncparkettre" családtagjai közé, akik egyből felkaroltak, s velem együtt táncoltak tovább.. Imádtam.*

••Remélem tetszik. Tudom, hogy még mindig rövid és unalmas részek, de valahogyan el kell indulnunk:D remélem azért megteszi. Jó olvasást! Puszii.: ~Edkee••