I.M.A.G.I.N.A.T.I.O.N. ∆∆S.M.ff∆∆

××1.××

1.Rész

*A családdal a repülőtéren álltunk, kezemben a csomagjaimmal. Figyeltem a mellettem elhaladó embereket. Mindenki rohant, oda sem figyeltek egymásra, csak a rohanás. Szerintem az élet többről szól, ki kell élveznünk minden pillanatot, mert másnapra minden elveszhet amid van, egy pillanat alatt. Pár ember eléggé kitűnt a tömegből, míg én szerencsére láthatatlan voltam mindenki számára. Barna váll alá érő egyenes hajammal, mogyoróbarna szemeimmel, és a 168cm-el teljesen elvegyültem a tömegben, ami számomra a legnagyobb áldás volt a világon.*
-Na jó, mi nem érünk rá, a húgodat vinnünk kell az oviba. Legyél jó, és ne felejts el felhívni!
*Mondta anyám, amit apa szemforgatva hallgatott végig. Ezek után 2 arcra puszi, és el is tűntek a tömegben. Sóhajtva kerestem meg az én járatomat, s szálltam fel a gépre. Ez volt az első repülésem, így eléggé feszült voltam, már olyannyira szorítottam az ülést hogy ujjbegyeim elfehéredtek.*
-Első repülésed?
*Kérdezte a mellettem ülő, kb velem egyidős srác mosolyogva. Jobban végigmértem és rájöttem, hogy ő rohadtul Cameron Dallas. Bámultam rá, s már attól féltem hogy a nyál folyik a számból. Meg is tapogattam az arcom, majd szerencsére vissza tudtam térni a valóságba.*
-A..Az..Igehhn..
*Nevettem el magam kínosan mire mosolyogva biccentett, s kezét elém csúsztatta.*
-Tudom hogy félelmetes, nyugodtan szoríthatod, csukd le a szemed és relax. *Mondta még mindig mosolyogva mire megfogadtam tanácsát. Elkapott a fangörcs miközben még felszállás után is Cameron kezét szorongattam, így végül kínosan engedtem el mancsát.* -Ne haragudj Cameron..
*Tűrtem egy barna tincset füleim mögé, amit tekintetével végig követett. Perzseltek íriszei, amik végül találkoztak az enyémekkel, majd végül értetlenül, szégyenkezve hajtottam le a fejem.*
-Ismersz? -I..Igen..Én..Mármint tee.. *Dadogtam, mire ő olyan édesen nevetett fel hogy engem is megmosolyogtatott.*
-Nyugi, nem harapok.
*Simított végig vállamon, minek hatására érintése helyén rögtön kirázott a hideg amit észre is vett, s elvigyorodott, mire ismét kínosan hajtottam le fejem, s hagytam hogy barna tincseim szemembe hulljanak.* -Ennyire hatással vagyok rád? *Vigyorgott idétlenül, de fel sem néztem. Nem voltam képes. Égett a fejem, aminek színe most egy paradicsoméhoz hasonlított.*
-Hé, semmi baj.. Amúgy, mi a neved?.. *Kezdődött el a beszélgetésünk, s innentől kezdve a teljes utat végig beszélgettük. Cameron-nak sikerült elfeledtetnie velem a hírnevét és segített hogy emberként tekintsek rá. Ő csak egy velem egyidős srác volt, akivel a repülő utat végig nevettük, s ismertük meg egymást. Végül telefonszámot is cseréltünk. Majd a gép leszállt, s a fiú úgy tűnt el mellőlem, mint a kámfor. A reptéren teljes zavarodottsággal kapkodtam tekintetem, s kerestem az ideiglenes családomat. Ekkor pillantottam meg egy szemüveges férfi kezében egy táblát, amire az én nevem volt felvésve. Szebesen indultam el feléjük.*
-Üdv!
*Intettem feléjük, mire a nő válasz nélkül mosolyogva szorított magához.*
-Karen vagyok. Ő itt a Férjem Manuel, a lányom Aaliyah, és a Fiam Shawn. Bár gondolom, őket ismered.
*Magyarázott lelkesen mire én csak mosolyogva bólintottam, s Manuel elé léptem majd nyújottam jobbomat, ő azonban magához húzott mint a felesége s szorosan tartott.*
-Aaliyah vagyok, szia.
*Mosolygott a velem egyidős lány. Ami engem is megmosolyogtatott, majd folytatta.*
-Örülök hogy lesz egy velem egykorú tesóm, ez a nagy állat le se szar!
*Nevetett, mire Shawn oldalba bökte, s szemforgatva sétált elém a tipikus #mindenkitmegölökezzelamosollyal.*
-Szia, Shawn.. Shawn Mendes..
*Motyogta barnáimba amiket íriszeibe mélyesztett, majd ölelésbe vont.*

Hát, picit gyenge és rövid is, de remélem tetszik. Puszi.: ~Edkee ❤