rothadás

part 0

címzett : a világ összes romlott teremtménye
feladó: a felháborodott,elborzadt Én

Pusztuljatok el.
Gyűlölöm minden egyes porcikátokat.
Enyves mancsotokkal nyúlkáltok be az emberek életébe.
A gyomrom felháborodottan kavarog. Egyre jobban gyűlölöm az emberi létet.
Elnézem ahogy az öregember mocskos megjegyzéseket tesz az előtte elsétáló diáklányokra.
Hallom, a hírét az erőszaktevő férfinak aki kisfiúk ártatlanságát reggelizte.
Érzem a testnevelő tanár tekintetét magamon, ahogyan felmászom a kötélre.

Kisgyermekek,fiatalok,öregek halnak meg. Mint fizikailag mint lelkileg semmissé lesznek.

Kérdem én,tőletek, hívő emberek.
Vajon milyen hely a Ti Poklotok?
Mert,én itt úgy érzem tökéletesen tudom, milyen lehet odalent.

Miért én érzem bűnösnek magamat?
Nem nekem kéne a lángok martalékává lennem.
Nektek kéne vezekelni mind azért amit tettetek!

A röfögés ami bekúszik a fülembe.

A pillantás ami alatt összerogyok.

A gyűlölet amelynek szikráját felétek szórom.

-miért nézel rám ilyen csúnyán?
kérdezte tőlem a minap, ez az undormány.
(nedvesen csillogó szemekkel. )
keze az asztalon pihent, ám én láttam hol kalandozott az előtt.
hányni kell, uramatyám.

(az asztal alatt)
( a nadrágja korcában)
(nem akarom ezt látni, én édes Istenem)
nem  is emberi lények ezek.
mert ha ők is közénk tartoznak, én inkább megtagadom emberi létemet.

(Ha van odafent valaki. )
(Küld le erre az elfajzott mocsokkal teli helyre a megváltást. )
(Ha létezik egyáltalán )

álmomban is kergettek, rohadványok.
Kezeitek még oda is elérnek.
Álmodom ezeket a fájdalmas hamis történéseket.
S bár meg nem történtek. Én igenis érzem, hogy átéltem.
Félek megérinteni a számomra kedves férfit ( ésvagy) nőt.
Félek, hogy bőre egyszer csak hullámozni kezd majd, s leveszi állarcát.
Ál. Arcát.
Alatta pedig ott lesz majd a rémálom amely elől egész életemben menekültem.
De elfutni soha nem voltam képes.
Aztán elernyed majd az ez idáig megfeszített testem. Nem menekülök többé.
Átadom az ártatlan énemet, nektek.
Csak egy kis szeretetre vágyom.
Ti pedig megadjátok nekem.

Kásás hangon röfögtök majd, elégedetten tapogatóztok.

Megadom magam. Átadom magamat.

S végül nem a fiatalság érint majd először,hanem a szottyadt öreg bőr.
Bemocskol, én pedig tűrni fogom.

de a hallásom kitart még.
ahogy velem végeztetek, keresitek majd az újabb áldozatotokat.

(Hallom ám.)

Nézd ott a kislányt.
Mozdulatlan.
Könnye sem csorog.
(Olyan kicsi még. )
(Alig élt még valamicskét.)
(Kit érdekel. )
Szépek a combjai.
Szép a szeme.
Gyere drága.
Ülj a bácsi ölébe.

Sikítani akarok.
Fuss!
Hangtalanul tátogatom számat, akár a partra vetett hal.
Nincs többé hangom.
Elvették tőlem.

Esküdjünk bosszút. Mi kiknek elvették a hangját.
Tartsunk össze. Mi némák.

Félek.
Anya.
Gyere értem, Anyukám.