FALLING
az ágyamban vagyok.
nélküled.
te Vele vagy.
magamat hibáztatom, kóborló kezemet, a mostmár üres üveget a sarokban.
azt mondtad, érdekellek és hiányzom neked.
nevettél rajtam, azt is mondtad, hogy túl sokat gondolok rád, túl sokat írok rólad.
hogy túl sok vagyok.
tudom, tudom.
már máshol vagyok, a sarkon vagyok, a kávézóban.
a kávém az asztalon, pincérnő mosolyog rám.
adok neki borravalót, mert olyan kedvesen néz rám, hogy te jutsz eszembe róla.
(meztelenül fekszel a sárga lepedőn, rám nézel, gyönyörűen.
epedőn)
nem vonhatom vissza amit mondtam, nem bonthatom ki a bőröndödet, hajtogathatom ki a sietségben bele dobált ruháidat.
nem beszélsz rólam senkinek.
mocskos kis titkod vagyok, amit belül, ott a mélyben nagyon is szégyellsz.
hisz mindenki mondta, hogy maradj távol tőlem.
soha többé nem lesz rám szükséged.
ki vagyok én ha nem az aki reggelit készít neked?
ki vagyok ha nem az aki megcsókol?
senki vagyok, és zuhanok.
zuhanok ebbe a sötét tölcsérbe, de őszintén nem érdekel, mert nélküled minden mindegy, és már igazán nem számít semmi sem.
YOU ARE READING
rothadás
Short StoryMellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés. - Így végzed hát te is, - súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. - Der springt noch auf, - hangzott fölöttem. Sárral kevert vér s...
