2019.02.21.csütörtök.
(Btw nem tudom miért írtam dátumot)
Első óránk volt angol,előtte háborogtunk pár sort,hogy retek sok dolgozatot fogunk írni a jövő héten. Gábor felhozta,hogy a Földrajz jó,mert már azt sem tudja mikor volt utoljára dolgozat,és Márta néni is jófej.
Egyszercsak emlegetett tanárnőnk belibben a tanterem ajtaján,hatalmas mosollyal az arcán.
*Mindenki meglepődik*
*Légy is megáll egy pillanatra a levegőben*
Köszönünk minden,kiderül,hogy ő fog helyettesíteni. Mindenki boldog.
Gábor:Épp most volt magáról szó,hogy maga milyen kedves és jó hozzánk...-bla bla bla elmondja,miről beszéltünk.
Erre
Bence megszólal:Ebben a diktatórikus időszakban maga egy kincs!
Megy egy kicsit az óra...
M.néni: Jaj,hát gyerekek,mit csináljunk?
Gábor:
*lesöpri a cuccát a padról*
Cucc:
*Röpül szana-szét*
Gábor hatalmas vigyor kíséretében:SEMMIT!
M.néni:Na akkor Gáborkám,légy szíves hozd el az angolos gépet!
Gábor:Máris!
Később
Második óra töri...
Gábor combbal bele orol a padba,ami egy másiknak neki van tolva...
Szép volt.
Erre órán új anyagot veszünk,már vagy kétszer leírtuk a vázlatban Pécset és Budát,erre Dominika felszólal: Akkor ez Magyarország?
Minden bizonnyal! Több mint valószínű...
