Noéminek beállt a nyaka, és szegényem egész nap úgy is maradt.
Matek előtt úgy fordult meg, mint a Titanic, és én ennek nevetve hangot is adtam. Nevetett közben ő is.
Noémi: Ne szóljál be!
Én: Mert mi lesz? Megversz?
Noémi: Igen!
Én: És hogyan fordulsz, ember?
Csenge: Föl!
Kedves volt, de én majdnem félre nyeltem ivás közben.
