Alfának születve [Befejezett]

8.rész

-Mi van fiatalok? Fiuk foci kisasszony maga meg menjen kidobósozni!-mondta szigorúan, de  láttam hogy a mosoly ott lapul ajkain.

-Nem! Én maradok focizni!-jelentettem ki mire a tanár egy meghökkent fejet vágott.

-Na mindegy akkor rajta!-mondta majd megfordult és visszament eredeti helyére.

15 fiú es 1 lány. Szóval 7+1-es csapatok voltak. (Pontosabban 2) 10/8-at nyertünk. Óra végén elköszöntünk a tanártól és mentünk öltözni. Visszaöltöztem és az öltöző előtt meg pillantottam barátom. Odaléptem mellé és indultunk ki az udvarra. Ahogy kiléptünk az ajtón a fiúk szaladtak hozzánk. Nevetve köszöntünk nekik és leültünk az egyik árnyékos fa törzsébe. Egész szünetben beszélgettünk, röhögtünk és hülyéskedtünk.

......

A tanításnak most lett vége. Max-el a nyomokban léptem ki az iskola kapuján. Az én lakásomba megyünk ezt a tesiórai dolgot megbeszélni. A ház elé érve előkutattam a kulcsom és beléptem a házba. Barátom is követte példám és jött utánnam. Levettük cipőnket És bementünk a nappaliba.

-Na akkor mi volt az tesiórán?-kezdtem rögtön azt amire kíváncsi voltam.

-Öm... Huh kezdjük az elején.

*visszaemlékezés*
--Max szemszögéből--

Épp kicsöngettek és mentem a tesi öltözőbe, mikor hallom hogy valaki a
(most éppen) üres teremben telefonál.

-Hello! Megvan az utolsó White!- mondta mire én lesokkolódtam.

-Rendben megszerzem!... Igenis főnök!... A lovagja sem fogja megúszni szárazon!... Igen... Viszlát!-és kinyomta.

A másik felet nem lehetett hallani de én tudtam hogy mire készülnek! Meg akarják ölni Ninát, és utánna pedig én jövök... Ezt nem hagyom annyiban! A gondolataimat csak a csengő zavarta meg. Gyorsan leszaladtam az öltözőbe átöltöztem és...

*visszaemlékezés vége*
--Nina szemszöge újra

-És innen már tudod mi történt.-mondta én pedig lesokkoltam.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva mivel nem reagáltam a történetre.

-Igen! Köszönöm!- öleltem meg ő pedig visszaölelt.

-Ugyan mégis mit?-értetlenkedett.

-Azt hogy rád számíthatok! Nagyon köszönöm!-öleltem még jobban magamhoz.

-Nem tesz semmit!-felelte. Éreztem a hangján hogy mosolyog. Elkezdtem simogatniba hátam és a nyakhajlatomba temette az arcát.