Év tizedekkel egy téli, Hibbant-szigeti, éjszakán kezdődött el ez az egész. Egy személy azaz Bélcsendes, ekkor hozott meg egy igen sorsfordító döntést. Elhagyja otthonát, Hibbant-szigetet, s egy másik világban kezd új életet Dean DeBlois-ként. Dean DeBlois. Szerintem nem kell bemutatnom őt, de inkább biztosra megyek. Dean DeBlois az, Így Neveld A Sárkanyodat című mesefilm írója, és rendezője. Igen ám, de azt senki sem tudta mi áll, ennek a hátterében. Egészen ezidáig.
***********************
Hideg téli éjszaka volt. A kandallóban, csak úgy ropogott a tűz, kint pedig esett a hófehér színtiszta hó. Békés volt. Túl békés. Egyszer csak egy lány rontott be, a lakásba. Az ajtó becsapódása még sokáig viszhangzott a kis lakásban, de a diáklány nem törődött evvel és élettelenül esett térdre, teljesen magába fordulva. Látása homályos volt, a szemében kiülő könnyek miatt. 2019, Febr, 18. Ekkor volt a premier napja, amikor is az Így Neveld A Sárkányodat 3. részét adták le a mozikban. A nevelő apja kitörő örömmel várta a nézők reakcióját, csakhogy azt már nem tudta megnézni. Rejtélyes módon, eme csodás napon az egykori lángelme ismeretlen betegség miatt kiállt az élők sorából. Ez pedig velejéig összetörte Akkie Steiner-t. Az örökbefogadott lány sosem tudta, hogy hol is a helye ebben az átkozott világban. Nevelő apja mellett még is biztonságban érezte magát. Most már viszont ez sem létezett. Csak, egy múló, elérhetetlen álom világban élt tovább.
Akkie dühös volt. Tajtékzott, a méreg csak úgy szaggadta belülről. Aztán ez a düh úgy ahogy volt eltűnt, s helyét a szomorúság vette át. A fájdalom újult erővel ostromolta a lány lelki bázisát, nem ismerve határokat. A könnycseppek csak úgy száguldoztak az arcán váltó versenyt rendezve, amiben egyre s egyre gyorsabbak lettek. Mint a vízesés. Egy jelen pillanatban, megállíthatatlan vízesés. A könnyeit meggátolva törölte le a meleg cseppeket, a tőle telhető leggyorsabban. A fájó emlékek pörögtek a fejében, ami megzavarta. Nagyon is. Viszont a gondolatai, elakarták terelni a figyelmét. Órák múlva felállt s látószervét, öklével törölgetve közeledett gyámja szobája felé.
A barna ajtó nyikorogva nyílt ki, ezzel felfedve az eddig rejtett dolgokat, a tizenéves lány elől. Akkie érdeklődve ment beljebb, a krém színű szobába, egyenesen az íróasztal felé közeledve. Meglepetésére két borítékot is talált az asztalon. "Nem nyithatod ki, ez a papád személyes holmija!" Parancsolta egy belső hang, amire egy ideig hallgatott is. De a benne rejlő kíváncsiság átvette a hatalmat. Remegő kézzel nyúlt a vaskosabb borítékhoz, amit reszketve emelt közelebb magához. Egy rekedtes sóhajjal, tépkedte le a boríték elejét, amiben egy levelet talált. Érdeklődve hajtogatta szét, és kezdte el olvasni:
"Lányomnak, Akkie-nek,
Kedves lányom, ha ezt a levelet olvasod az nekem nem sok jót jelenthet.-Akkie előtt a világ újra elhomályosodott. Megérintette már az első mondat-Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha elég idős leszel, hogy vázoljam fel neked a múltamat, egyben a te jövődet. Mikor betöltötted a tizenhatot, már tudtam, hogy készen állsz rá. Mégsem tettem semmit. Most valószínűleg nem érted miről írok itt neked, de...most...valahára elmondom. A szín tiszta igazságot. Tudom, hogy nem fogsz hinni ezeknek a soroknak, a kandi-kamerákat fogod keresni, de elárulom neked. A leírt soraim valóságon alapulnak.-a lány ráncolva törli meg a szemeit, hogy jobban lásson majd egy kis szünet után, újra neki áll a levélnek-Rengetegszer kérdeztél a szüleimről, én viszont mindig kitértem a válasz alól, hát...most egyenesen neki ugrok a válasznak. Igazság szerint...én sosem tartoztam ide, erre a világra. Sose voltam-e világi.-Akkie sokadszorra, de immáron sokkal erősebben dörzsöli meg a szemét. Nem hitt annak amit látott.-Mikor évtizedekkel ezelőtt idejutottam, nem hittem, hogy valaha is be tudok, majd illeszkedni ebbe a társadalomba. Furcsa volt, az a sok téglaszerű valami amit a fiatalok tapogadtak, de végül megértettem. Vagy is...hozzászoktam. Teljesen magam mögött hagytam a múltam. De egy idő után, a múltam visszakacsintott. Látomások képében. Innen ered, az Így Neveld A Sárkanyodat című mesefilm kiadmányom. Igaz történet alapján volt, az egész.-a tizenéves lány, gyanakodni kezdett, de az egész olyan mese szerű volt...inkább elvetette-mostanra már te is rájöhettél, hogy viking vagyok. Egy másik világról. Hibbant szigetéről. Bélhangos kétpetéjű ikre vagyok/voltam. Bélcsendesnek hívtak....abban a világban. A látomásaim végül megsorakoztak, egyre lényegre törőbben. A filmben történtek megfognak történni. Lehet ugyanúgy, lehet másképp....és itt jössz te a képbe, Akkie. A hátad mögött kell hagynod ezt a világot. Át kell jutnod a vikingek otthonába, hogy megakadályozhass egy dimenziót kipusztító, természeti csapást. A HTTYD 3. része, nem rég jött ki, és ott a sárkányok eltűnnek a földfelszínéről. Ezt pedig meg kell akadályoznod, bármi áron. Akkie, annak a világnak a lakóinak a sorsa a te kezedben van! Tudom, hogy ügyes leszel."
Akkie hitetlenkedve dobta el a papírt. Nevetséges, egyszerűen nevetséges! Ez nem létezhet, ez csak egy hülye vicc! Hazugság úgy ahogy van! Biztos valamelyik osztálytársa akarta megviccelni, ezzel a ritka rossz poénnal. Igen, csak is ez lehet! Olyannyira feldühítette ez az egész, hogy a másik borítékot meg sem nézte. Ki hitte, volna, hogy egy idióta ennyire messzire megy?! Gondolta teljesen felhúzva magát. Csak, hogy akkor még nem tudta....ez nem álom. De nem is tréfa. Ez a valóság, mely hamarabb képen vágja, mint gondolta volna.
