4 évvel később:
Egy lény bárhol is éljen az első ami eszébe jut azok a szerettei. Így történhetett az, hogy Akkie sárkánya, név szerint Csillagvirág, egy viking falu felé tart, igen résen figyelve a legapróbb zajokra is. Az éjfúria nem igazán eszelte ki, csak egy tényben volt biztos. Ő beteszi a mancsát abba a faluba, ha törik, ha szakad. Három napja volt úton, és már nem bírta tovább. Fel napja határozta el, hogy keres egy helyet ahol rendes ellátást biztosíthat Akkienek. A lovas 1 hete csúnyán megsérült, a lábából kikandikáló vadásznyíl is ezt bizonygatja. Csillagvirág pedig nem bírt tovább ülni és várni a csodára. A-a, ő nem az a sárkány volt. Őt nem ilyen fából faragták. Ezt a tényt pedig erősen alátámasztja az, hogy egy viking falu határán állt. Tanakodott, hogy hogyan tudná elrejteni barátját, végül a szárnyas módszer mellett döntött, ami annyit tesz, hogy az egyik szárnya alá veszi, és a szárnyát köré csavarja. Így a vikingek akikbe bele fog futni, csak azt fogják tudni, hogy ő bizony rejteget valamit.
"Ideje lépni."-morogja maga elé, és egy éles levegő vétellel átlépi a falu határát. Innentől ő a betolakodó.
"Talán, ha üvöltenék egyet, akkor valaki rám találna..."-gondolta,de ahogy ezt kiötletelte azonnal el is vetette.
"Hülye lennék! Mi van ha ezek sárkányvadászok? Nem csak a sajátomat, ha nem Akkie életét is veszélybe sodornám!"-korholja le magát.
"De akkor még is, mit csináljak?"-a tanácstalan sárkány aggódva kezdte törni a fejét.
"Ihlet, ötlet, ihlet, ötlet, ihlet, ötlet."-motyogta miközben fel s alá járkált, de hiába. Csak a sárkány üvöltés gondolata keringett a fejében. Végül nem bírta tovább. Érezte, ha most nem cselekszik, talán örökre elveszítheti lovasát, egyben legjobb barátját. Kétségbeesetten üvöltött fel.
"SEGÍTSÉG, VALAKI SEGÍTSEN!"
***&***&***&***&***&***&
Ha jól számoljuk ma van 5. éve, hogy Hablatyék immáron békében élnek a sárkányokkal. Még is.....mikor egy hatalmas sárkány üvöltést hallottak, ösztönszerűen rezzentek össze. Főleg mikor rájöttek, hogy a hang ismeretlen volt. Nem tudták, hogy kinek a sárkánya, vagy hogy egy vad sárkánnyal van-e dolguk. Pléhpofa, a törzsfőnök, magához hívatta fiát, aki szerencsére épp otthon volt.
-Fiam, a csapattal nézzétek már meg, a kelet felől jövő sárkányüvöltést.-néz komolyan Pléhpofa, Hablaty szemébe.-Nem szeretném, ha egy vad sárkány veszélyeztetné a falubeliek biztonságát.
-Rendben, apa.-válaszol a vikingfiú, majd az ajtón kirohanva, keresi fel a többieket.
-Gyerünk, csapat. Nézzük meg, hogy még is milyen sárkány adta ki a hangot, és még is mit keres itt.-adta ki a parancshoz hasonló kérést, mielőtt sárkányháton útra indultak volna.-Apám, azt állította, hogy kelet felől, egy ismeretlen sárkányüvöltést hallottak. A mi feladatunk ellenőrizni, hogy mit akar, vagy hogy mit keres itt. Nem tudjuk, hogy mire képes. Lehet, hogy egy új faj. Vigyázzatok vele.-magyarázta repülés közben. Ekkor a távolból egy fekete pontot véltek felfedezni. Hablatynak túlságosan is ismerős volt ez a testforma. Hasonlított Fogatlanra, nagyon is, de egy kicsit mintha kisebb lett volna a teste, de az alakja Fogatlanos volt. Talán kicsit nőiesebb. Hablatynak ideje sem volt csodálkozni, Fogatlan zuhanó repülésbe kezdett. Imponáló volt neki nőstény társa, állati ösztönei színre léptek, pupillái ösztönösen tágultak ki, ahogy egyre jobban kivette fajtársát. Mikor a nőstény elé érkezett, Hablaty csodálkozása tapintható volt.
-Thor, szerelmére! Nem te vagy az utolsó, éjfúria, Pajti!-lelkendez olyan, hangosan, hogy azt még a másik világban is meghallották.
-Ezt értjük, meg látjuk is, Hablaty....de mit keres itt?-teszi fel a kérdést Takonypóc.
-Nézzétek! Olyan, mintha a szárnyával takargatna valamit.-mutat a bal oldalira, és tényleg. A szárny rejtő helyzetbe volt, a Kislány tényleg elakart tőlük rejteni valamit.
-Lehet fiókái vannak!-lelkesül fel, Halvér.
-Miért nem derítjük, ki?-megy oda lazán Kőfej, majd a nőstény szárnyát kezdené el húzni, csak hogy az rámordul, pupillája pedig összeszűkül.
"Hagyd békén! Nem bízom benned!"-szól ellenségesen, mire Fogatlan közelebb megy hozzá.
"Hogy....mármint miért.....izé....hogy kerülsz ide?"-szedi össze Fogatlan. A nőstény mintha egy pillanatra elveszne a fúria fűzöld szemeiben, annyira megnyugtatta a kérdés...vagy csak a tény, hogy hozzászólt Fogatlan. A lány feszült testtartásából enged, pupillája pedig ismét tágulni látszik. Megbízik Fogatlanban. Ő sem tudja, miért, de úgy érzi, hogy benne megbízhat. Lehet, amiatt, mert fajtársak, de lehet ez egy teljesen más ok, miatt is.-"H-hogy hívnak?"-közelít Fogatlan fajtársa felé, szép kimért léptekkel.
"Csillagvirágnak, a.....a legjobb barátom megsérült, tudtok rajta segíteni?"-lesz kétségbeesett Csillagvirág egy pillanat alatt.
"Megbízhatsz bennük."-válaszol Fogatlan, és mivel ebből a beszélgetésből a lovasok nem értettek semmit, Csillagvirág Hablatyhoz sétál, majd miután szemügyre vette a fiút, emelné fel a szárnyát, de egy másodperc töredéke miatt vissza húzza, és ellenségesen kezd el morogni. Hablaty ezt nem értette, és ő is végig nézett magán, mi lehet olyan ellenséges rajta. A kard! Hát persze! Amint eltávolította a kardot, az éjfúria újra közelíteni kezdett felé, a szárnyát pedig véglegesen kitárta. A jelenlévők közül, a sárkányokon kívül mindannyian meglepődtek. Csillagvirág szárnya alatt, ugyanis egy szőkés-barna hajú lány feküdt, eszméletlenül. Testét apró csikarások borították, a ruhái pedig véresek, koszosak, és szakadtak voltak. Még is...talán a combjából kiálló nyíl volt a legsokkolóbb, amit rajta láttak. Hablaty volt az első aki magához tért, és leguggolt átvizsgálni a lánytestét. Elsőre is látta már, hogy ez nem egy sima "karcolás" volt, ami rövid idő alatt pikk-pakk meggyógyul, de amikor közelebbről is meglátta, látta mennyi vért vesztett a lány, s, hogy a nyíl mennyire mélyen sértette a lány lábát. Ezt már nem tudták ők maguk ellátni. Ehhez a törzs gyógyítójához is szükség volt.
-Értesítsétek Gothit, hogy pár perc és ott leszünk!-adta ki a parancsot, majd menyasszony pózba vette a lányt és felszállt Fogatlanra. Amint jobbra fordult volna, már a másik éjfúria mellette állt, az indulásra várva. Miután felszálltak, Hablaty fejében csak úgy csattogtak a fogaskerekek. Gondolatai kitöltője pedig a karjaiban tartott lány volt, és annak az éjfúriája. Nem tudta kik ők, és honnan menekültek meg. Nem tudta, hogy miért ezt a szigetet választotta az éjfúria, és, hogy mióta keres egy gyógyítót. Azt sem sejtette, hogy a lány honnan származik, hiszen ránézésre meglehetett állapítani, hogy a lány nem viking. Nem hordott sisakot, egy fekete színű nadrág, és egy kék színű pulóver volt rajta valami furcsa lábbelivel. Látszott, hogy a viking szó jelentéséhez köze sem volt. De, akkor honnan jöhetett? Veszélyt jelentenek a falura? Vagy, nem? Megbízhatóak? De ami a legfontosabb, mi történhetett vele és a sárkányával? És ha a titokzatos, ismeretlen lány fel kel, válaszokat kaphat a kérdéseire?
