Visszahúzol

Holdfény

Ahogy megfogta a poharat, hallatszott, ahogy koccan a gyűrű. Az a bizonyos gyűrű, amit minden Malfoy hord. A nagyteremben zaj volt, a vacsorázók halk morajlása erős zörejjé fonódott össze, Harry mégis felfigyelt Draco összes apró kis mozzanatára. Gyűlölte a szőke hajú fiút amióta a Roxfortba járt és ahányszor meglátta hatalmas düh kerekedett felül rajta. Ez a harag bizonyára az arcára is kiült, ezért nem is fordult a Mardekáros asztal felé.
-Ne foglalkozz vele Harry! – mondta mindig Hermione. – Nem ér annyit, hogy bármilyen bajba kerülj miatta!
Így hát mellette ülő barátja tanácsát megfogadva csak csendben evett tovább, miközben a vele szemben ülő Weasley ikreket hallgatta.
-Egy hét múlva kviddics meccs lesz és Wood már meg van őrülve! – méltatlankodott Fred.
-Láttad te is az edzés tervet, ki fogunk készülni – sóhajtott George. – De le kell söpörjük a Mardekárt a pályáról!
-Idén miénk lesz a kupa! – kiáltották az ikrek egyszerre. Talán túl hangosak voltak, mert hamarosan Draco Malfoy megjelent mögöttük, csatlósaival az élén.
-Kizárt, hogy bármit is elérjetek Weasley-mocskok! Jó lenne ha kéne fizetni ahhoz, hogy bejuss a Roxforba, mert akkor végre kiszűrnék az ilyen patkányokat, mint ti! – mondta. Crack és Monstro - miután kibogozták a beszólást - hangosan felröhögtek. Harry még Ron előtt felállt az asztaltól, ezzel egy szemmagassába kerülve a szőkével. Tekintetük összekapcsolódott, szemeik villámokat szórtak. Harry nem kaphatta el a fejét, de nem is akarta. Ez több volt egy sima farkasszemezésnél.
Néma párbajukat Hermione szakította meg.
-Harry, ne figyelj rá! – húzta vissza a székre barátját. Viszont a fekete hajú kirántotta magát a lány kezei közül.
-Nem érdekel mi fog történni, ez már túlzás Malfoy! – az utolsó szót úgy köpte, hogy magát is meglepte vele.
-Megemelkedett a hangod Potter. – mondta gúnyosan a szőke hajú fiú. – Ha ennyire nagy a szád, akkor bizonyára az se lenne ellenedre, ha idehívnánk néhány demen...
-Elég legyen már! – szakította félbe magából kikelve Hermione. – Malfoy, hagyjál minket békén és tartsd meg magadnak a nagyképűséged! Ha csak annyira telik, hogy piszkálj másokat, akkor nem is vagy több senkinél! – miután ezek a szavak elhagyták a lány száját, Harry látta rajta, hogy megbánta. Tudta mi fog ez után jönni.
-Senkit nem érdekel miről beszélsz, sárvérű. – felelte lenézően Draco.
Hermione előszőr meghökkent, majd hirtelen mozdulattal felállt és kirohant a teremből, egészen a Griffendél-toronyig.
Harry és a Weasley-k utána mentek és Malfoy mellett elhaladva szúrós pillantásokat intéztek a fiúnak.

Hermionét a klubbhelységben találták, éppen a szobája felé tartott. Amikor megállították, látszott, hogy a könnyeivel küszködtött. Harry így is nagyon haragudott Draco Malfoy-ra, viszont a lány arcán lecsorduló könnycsepp láttán már nem tudta - és nem is próbálta - megfékezni magát.
-Hogy bírjátok ezt csöndben eltűrni!? – intézte a kérdés a barátai felé. – Nem hagyhatjuk ennyiben a viselkedését, és ha más nem, akkor majd én kezdek vele valamit! – azzal kiviharzott a portrélyukon és a nagyterem felé vette az irányt. Barátai elképedve nézték, ahogy a Kövér Dáma újra elzárja a bejárati nyílást. Nem értették Harryt és nem tudták mihez kezdjenek most.

A fekete hajú az ajtó mellett megállva várta, míg Draco kiér a teremből. Amint meglátta a szőke hajkoronát megragadta a fiú csuklóját és elrángatta a Mardekárost egy kihalt folyosóig. Fortyogott a dühtől. Draco kiszabadította a kezét, majd hátrált pár lépést. Harry hirtelen megindult Malfoyhoz és pálca nélkül, szabad kézzel felé lendítette jobbját. A szőke kitért és megragadta a Griffendélest a falhoz szorítva őt. Arcán győztes mosoly terült szét, ezzel fedühítve Harryt, aki kapálózni kezdett a másik kezei alatt és egy egyszerű mozdulattal elgáncsolta Dracot. Viszont a fekete nem maradt talpon, ugyanis a másik fiú magával rántotta őt, így ráesett a Mardekárosra. Felemelkedett és két kezével leszorította ellenfele csuklóját. Arcuk megint szemben volt és most ő vigyorgott diadaliasan. A szőke majd kipukkadt mérgében látva esélytelen helyzetét. Harry megpróbálta tetézni a helyzetett egy frappáns beszólással, kiváncsi volt, hogy Draco lehet-e ennél is idegesebb.
-Heh, én vagyok felül, Malfoy – mondta, bár a másik reakciója nem az volt, amire számított. A szőke egy pillanatra zavarba jött és a besütő hold fényében látszott, hogy elpirul. Harry hamar rájött, hogy szavai igencsak félreérthetőek voltak a jelenlegi testi helyzetükben. A kínos percek közepette szorítása gyengült, így Draco kiszabadította magát a fekete hajú alól, majd ellohollt a Mardekár-klubbhelység felé. Harry csak a fejét fogva ült teljesen vörös arrcal és magát szídta, amiért így beégett ellensége előtt. Pedig most megmutathatta volna. Megmutathatta volna, hogy semmit nem érnek Draco szavai. Megmutathatta volna, hogy Harry Pottert nem lehet ennyivel legyőzni, és végül mégis csak magának ásott vermet, elhalasztva egy jó lehetőséget. Nagyon megzavarta őt a szőke reakciója. Ha holdfényben nem látja, hogy elpirul a másik ez nem sült volna el ilyen rosszul, és most mégis, mennyi mindent megváltoztatott. De még mennyit! Harrynek sejtése sem volt.
Lassan, kimért léptekkel, magában elmerülve indult el a Griffendél torony felé. Az idő későre járt, legalábbis ezt mutatta az, hogy a legtöbb festmény már aludt. Nem volt szükség pálcára, harmadik Roxfortos évére szinte csukott szemmel is eltalált volna a klubhelységhez. Remélte, hogy barátai már alszanak és nem fogják kérdésekkel bombázni őt. Szégyenében leginkább egyedül akart lenni. Egyes egyedül.

Ééés itt is van a vége az első résznek! Nem lett nagyon hosszú, tudom, de kezdésnek szerintem elég :3 mindenképpen jelezzétek, ha tetszik <3