Hawaii Five-O: Színjáték

🗝Prológus💣

Olykor az élet nehéz döntések elé állít minket. Döntések elé amikről meg kell hoznunk a miénket. Amely mindenki számára jó lehet, csak te jössz ki vesztesül. Viszont, mi miatt? Mert rosszul cselekedtél? Rossz helyen voltál a rossz időben? Mikor meghúztad a ravaszt azt lőtted le akit nem kellett volna? Lehet így van. De mivan, ha nem? Ha a jót lőtted agyon? Hogy mi?

Gyilkos vagy.

Ártatlant öltél meg. Aki nem érdemelte ezt, de megtetted! Megtetted és elvesztél!

Csengtek azóta is a saját magam felé irányuló szidások a fejemben. Magamra maradtam egy bukott végítéletben.

A vesztes élete.
A hülye cselekedete.
A szeretet elporladása.
És ezek miatt:
Oda az, akiért volt miért lennem.
Akiért bármit megtettem volna.

Mit tehetettem volna másként? Egyszerűbb lett volna letenni a fegyvert? Lehet így van. De megtettem. Lőttem a tudatalattim gyors másodpercnyi vitái után.  Önbíráskodtam a gyilkoson ki általam halt meg, és én vettem át az ő szerepét. De ha ez így van, akkor én mikor halok meg, kiálltal szabadulok fel?

Magam által biztosan nem, hiszen 10 kísérlet után feladtam. Kívül erős, belül rodhadó halott vagyok rég. 

Várjunk egy percet!

- Muszáj ilyen letargikusra írni a karakteremet? - kérdeztem meg Rogert a karakter írót - Az oké, hogy eddig nem volt ekkora baj velem, de ez már gáz. Rachel karakterét miért ölném meg, hogy a gyilkost lelőjjem? A történetben eddig mindig megtudtam menteni, most hirtelen ne tudjam? - akadtam ki - Ilyet nem vagyok hajlandó elvállalni!

- Na de Scott, Claire karakterét eddig terveztük a sorozatban hagyni, szóval nyugodj meg. - még van pofája ilyet kérni tőlem? Hát szépen állunk, mit ne mondjak.

- A fészkes fenét. Úgy volt eredetileg Leon tervei szerint, hogy a következő évad úgy indul, hogy életben marad!

- Igen, de aztán változtattak a forgató könyvön! - emelte védekezőn kezeit fel. - Különben is, ez jó ok arra, hogy a rajongóid sajnáljanak téged kicsit, és az is megkedveljen aki eddig nem bírta a búrádat igazán. - felhábirító!

- Claire tud róla? - kérdeztem visszavéve a hangomból, ám mérgem lehet a B-stúdióban is megérezték. Roger megmasszírozta halántékát elméjülve a válasz megfogalmazásában. Szóra nyitotta ajkait, majd becsukta. Ezt még ötször egymás után, mire elhatározta nincs mit rejtenie neki. El kell mondani az igazat. Ha Claire nem tud róla kiborulok, ha tud róla és beleegyezett duplán. Itt nincs jó válasz, mert ha nem tud róla akkor dühöngeni fogok arra mérget vehet. Csak egyszer bökje ki ebbe a beállt csendbe a szavakat. - Tud róla? - segítettem rá nehogy elfelejtse a kérdést.

- Tud, és ő is ellenzi ezt, mert szereti ezt a sorozatot. - csipogta el a mondatod, mint a cinege, mikor macskával áll szembe - Reméltem Leonnal hátha te vevő vagy erre a változtatásra, de te se vagy az, ahogy a többi karakter sem.

- Figyelj ide, Roger. Tudod jól, hogy a sorozat izgalma az, amit fenn kell tartani. Ha Rachel, pontosabban Claire karaktere kipurcan akkor a Danny és Rachel páros kedvelők akik nagy színben vannak elpátornak máshoz. Már pedig, ha a karakterem volt felesége elhuny lesz itt zűr bőven. - magyaráztam el, hiszen nekem fontos Rachel szerepe, ahogy az én szereplésemnek a sorozatba: Danny nyomozónak. - Érted? Letargikussá válik, öngyilkos kísérletek követne el. Ez eléggé gáz. És hogy nézne a közös lányuk szemébe azzal a tudattal, hogy megölte akit szeretett valaha? Ez nevetséges. - hörpintettem fel reggeli kávém maradekát, ezzel kilépve az irodából, de mielőtt becsuktam volna az ajtót vissza pillantottam - És, csak hogy tudd. A többiek se lesznek vevők erre. Szólj Leonnak, hogy minden marad az eredetiben, vili? - ez után elviharoztam. Az étkezőbe érve fogtam magam részét, a kedvenc helyem kiszúrtam és cél tudatosan oda mentem. A stáb is a frissen gőzölgő kesernyés italuk itta, hogy felébredjenek. Ez az illat mindig is orromba kúszott, és ízlelő bimbóim lázba hozta. A kedvencem, Nesscape. Ez az istenek nektárja ebben biztos lehetek.

- Kávét? - tette le elém a fekete italt Alex, aki a parancsnokom játsza a sorozatban - Na, Danno? - vigyorgott hozzá, és a kedves gödröcskék megjelentek arca vonulatán.

- Köszi Steve, tudod hogy 1 kávé sose elég nekem. A dupla a legjobb! - mosolyodtam el, ezzel leült mellém. A szinész kislányon kívül még ő hív csak Dannonak. Én meg őt Stevenek ha nem forgatunk. Jobban illik rá, mint az Alex. A külseje igazán szemrevaló. Jó izmok, jó hang, kiváló sportokban és minden nő álma. Persze nálam nem nagyobb punci mágnes. Az én vagyok. - Valami hírt tudsz a forgató könyv vissza alkotása kapcsán? - érdeklődtem meg, mikor már a fél kávénkat eltűntettük poharainkból.

- Sajnos még nem. Friss az információ egyenlőre. - nézett végig mindenkin - De a madarak azt csevegik, hogy minden az eredeti felállásban marad. Úgy hogy Rachel életben marad a sorozatban.

- Hála a jó égnek...- sóhajtottam fel megkönnyebbülten mire Steve átölelte a vállaim - Mi csinálsz?

- Te mi csinálsz? - kérdett vissza, mire levetettem méretes tenyerét a bal vállamról.

- Csak, hogy tisztázzuk van magán szféra. Eddig stimmel? - bólintott.

- Igen, na és..

- Na-na! Most én beszélek. -jelentettem ki határozottan, de csak nem állt be a szája.

- Viszont- préselt ki egy kötőszót, de nem hagytam magam. Itt az alfa én vagyok!

- Nem! Alex csönd! - erre sóhajtva megemelte kezét intve felém. Ez már jelzés volt nekem, hogy befogta végleg és folytathatom. - Köszönöm. Szóval. Van magán szféra. Ez annyit tesz, hogy személyes légtér. Tudod utálom, ha megsértik ezt és betörnek hozzám. Ne te legyél az első aki ezt megteszi, oké? A magán szféra egy menedék a számomra a sok klísés hülye elöl, mint te.

- Micsoda? Miket hordasz már össze Danno? - nevetett fel öblösen Steve. Gyors hátba vágtam de nem hagyta abba.

- Fogd be! Igen, egy nagy állat vagy aki nyáladzik és mindenkivel kefél akivel csak tud, értve? Mert egy neander völgyi állat vagy! - erre szemei méregzölddé váltak és felém hajolt.

- Tisztázzuk. Eddig basztam valakivel, bárkivel a stábon belül? - kérdezte vigyorogva.

- Nem, de a négy fal között ki tudja? - pillantottam félre, utána vissza rá.

- Na már most, a sorozat forgatás alatt beszélhetsz így velem. Azon kívül nem hinném Danny. Vagy inkább én is hívjalak az eredeti neveden ha mérges leszek rád, Scott? - húzta fel szemöldökét ami tökéletesen ívelt volt, és a szemei maguk a csoda. Elnyeltek, megsemmisítettek, mint egy gránát! Kezeit a combomra támasztotta, majd bele mart - Igaz, hogy sok mindenki fordul a hálomba, de itt egy pukkancs előttem aki még nem tévedt oda.

- Már betévedtem azzal, hogy összehoztak minket erre a sorozatra haver! - nyomtam meg a barát jelzőt.

- Hát persze! - karolt át újra, mintha az előbb mi se történt volna.

- Utállak. - morogtam.

- Én is szeretlek. - mi? - Oh, Lauren! Beszélgessünk egy kicsit! - pattant fel és a sorozatban húgát játszó színésznőhöz rohant. Az erkélyre mentek ki, gondolom át beszélik ki mit hibázott a "testvéri kötődésükben" . Nem az én problémám. Innentől nem érdekel. De ahol megérintett annak a nyoma...Miért éget?

♠️♥️♣️♦️

Ez lett volna a bevezető, remélem tetszett. Ha igen, jelezzétek! :3
Próbáltam igényesre csinálni, ahogy tellett tőlem. 🥰
De nyílván, a fogalmazásomon még javítok, ahogy haladok a történettel.
Egyúttal frissíteni is fogok, ha hibát fedezek fel helyesírásilag természetesen!

Puszi! Anjerika! 🤗

♠️♥️♣️♦️