Hawaii Five-O: Színjáték

💣Második lövés💥

- Hogy van a karja? - tette fel a kérdést, úgy mintha ez olyan meghatódottságot szimbolizálna, vagy mintha ezzel teljesen megnyugtathatna engem. Szinte úgy tesz mintha fél órával korábban ki se csavarta volna a karomat. Értem én, hogy a karaktert hozza, de miért így kell ezt?
Mi is a szövegem? Utálom hogy a haragom miatt sosem tudok tisztán emlékezni a szöveg könyvre olykor. Muszáj leszek improvizálni. Valahogyan le kell vezetnem a haragomat. Most vagy soha!

- Inkább ne dumáljunk. - úgy tűnik ezzel aprón megleptem, mert szemei megcsillantak.

- Most vagy soha többet. - fordult felém aprón fejével élvezve a mű autóban való beszélgetést, és a hangját aprón alig érzékelhetően de hitelesen megremegtette, mintha valóban egy mozgó járműben lennénk a forgatás kedvéért. Nem szívesen ismerem be, de ha kell tudja hozni a figurát. Úgy tűnik hatásos voltam vele a kis magán priccsemnél.

- Is-is. Oké? - feleltem tömören. Bármely jól hozza a karaktert a legkevésbé sem fogom engedni magamnak hogy ezt valaha is beismerjem neki. Hangom dacos, és nem engedek belőle. Érezze csak a kis nyikhaj semmire kellő ausztrál kenguru, hogy velem nem lehet hepaj és dingóra vadászó vagy tudom is én, ezek mit és hogyan élnek ott.

- Tudja már kezdem sejteni miért koccolt le a neje. - oh, hogy te ezt a valóságban mennyire nem fogod tőlem megtudni. Bár tény Daniel Williams-nek a sorozatban van egy felesége. És ez kapóra jön a hiteles alakításért, pláne hogy elváltam. Ezt tökéletesen magamra tudom venni, és levezetni rajta százszor hogy mennyire utálom is.

- Tényleg? - fordítottam tekintetem ki az ablakon, majd vissza rá csodálkozva, mint aki nem hiszi el, hogy ez a majom tud is valami értelmeset kinyögni magából a szerephez.

- Maga túl érzékeny. - és betalált.

- Túl érzékeny? Túl érzékeny? - kuncogtam hitetlenkedve - Túl érzékenynek tart? - nyomtam meg apró gúnnyal a kérdesem.

- Ez a következtetésem. - nyomta meg a "k" betűt szavai közt, mintha elfojtaná nevetését a reakciómra.

- Mégis mikor jutott arra a következtetésre, hogy túl érzékeny vagyok? Mikor golyó csapódott a karomba? Mikor tűntem túl érzékenynek? Há! - komorodtam el fokozatosan és arc mimikáimat is igazítottam a színészetem tehetségének magaslatához. Olyan őstehetség vagyok, hogy már le is nyomtam Alexet színészetben, pedig csak a Pilotot vetítettük le a közönség előtt még. - Totál boldog vagyok, hogy maga nem fél semmitől sem! Oké? - mozdítottam kezem felé majd vissza magamhoz - Örülök, hogy maga egy igazi J.I. Jo, aki csak a messzeségbe bámul amikor bombák robbannak! - mozdultam kellően artikulálva, és testbeszédemmel kifejezve mondandómat. O'Loughlin, meg csak meredtem, és komolyan hallgatja minden egyes szavamat, mintha csak egy gyöngysort fonnék szavaimból. Nagyon helyes! - De a civilizált társadalomban szabályok vannak érti? Kimondatlan szabályok választanak el minket a sakáloktól és hiénáktól!

- Sakáloktól és hiénáktól? - fojtotta vissza nevetését. Láttam az apró grimaszt alsó ajkain, de végül sikerült hiteles értetlen arcot vágnia megnyilvánulásomra.

- Animal Planet-et nézek, oké? - emeltem fel kellően a hangom mire meg is hunyászkodott.- A lényeg, az egyes szabály! Amikor rá lövet valakire, szabadkozni szokás!

- Sajnálom.. - nem, ennyivel nem rendezzük le a jelentet te állat.

- Nem vár egy különleges alkalomra, vili? Mondjuk szülinapokra! Nyamvadt elnök napokra vagy-

- Hé! Már bocsánatot kértem! Őszintén sajnálom! Ezt próbálom elmondani.. egy éve. Mióta elkezdtük ezt a beszélgetést. - tekintett felém, amolyan kérlelően, hogy fejezzük be végre ezt a jelenetet, mert így is kissé túl nyúltunk a korláton, mint amit Leon és Roger beterveztek a jelenthez, még sem állították le a forgatást. Szinte mintha bele lovagolták volna magukat az alakításunkba. Bár elismerem, az oroszlán részt én tökéletesen kiharaptam rögtönözve, és így Alex szövegét alaposan levágtam bármi is volt az eredetileg. Büszke vagyok magamra bárki bármit mondhat.