Mary Taylor napsütéses reggelre ébredt Los Angeles egyik kertes házának szobájában. Nagyot nyújtózkódva felült az ágyban és kinézett az ablakon, ahol látható volt a tavasz első megmozdulása.
A fákon rügyek sorakoztak, madarak dalolták a tavasz hírnökeinek énekét, sütötte a nap a szépen búrjánzó földeket. Valóban végre megérkezett a tavasz.
A nő, kinek vörös haja az alvástól kissé kócos volt, mosolyogva kelt ki az ágyból, majd úgy hálóingben kiment a hálószobából és bement a szemközt lévő szobába.
A szoba egyik sarkában egy rózsaszínű ágyneművel borított ágyhoz lépett, amiben egy kislány aludt. Szőkés-vöröses haja hullámos tincsekben omlott le, ami eltakarta az arcát.
Mary mosolyogva letérdelt a lányához és kisímitotta arcából a haját, majd csak ott az ágy mellett térdelt és nézte őt. Egyszerűn nem tudott betelni a kislányával, aki akkor lépett be az életébe, mikor a legnagyobb szüksége volt rá.
A nő grafikusként dolgozott az egyik jól menő vállalatnál, férje David, pedig a vállalat vezérigazgatója volt. Ott ismerkedtek meg, majd pár hónap után össze is házasodtak. Azonban házasságuk igen rövid ideig volt boldog, mert a férje egy év után megcsalta.
Közös megegyezéssel elváltak és Mary a válás után jött rá, hogy gyermeket vár. Volt férjének szólt róla, de megmondta neki, hogy egyedül fogja felnevelni gyermekét, ami ellen persze David tiltakozott és végül az lett belőle, hogy nevére vette lányát és azóta is gondoskodik arról, hogy Diana semmiben se szenvedjen hiányt.
Mary visszatért a jelenbe és puszit nyomva kislánya arcára felébresztette őt. Diana a szemeit megdörzsölve nézett anyjára, majd mosolyogva átfonta a nyakát.
- Jó reggelt, anyuci - mondta a kislány és megpuszilta anyja arcát.
- Neked is jó reggelt, kicsikém. Ugye, tudod, hogy milyen nap van ma? - kérdezte a nő mosolyogva.
- Állatkert! - állt fel az ágyon izgatottan a kislány és elkezdett ugrálni az örömtől. - Megyünk állatkertbe! Állatkert! Állatkert!
- Igen, igen, állatkert, úgyhogy gyerünk öltözzünk, hogy minél hamarabb odaérjünk - nevetett Mary és a kislány engedelmeskedve neki feltartotta kezeit, hogy anyja levehesse róla pizsamáját. - Apuci is jön? - kérdezte Diana zöld szemeit anyjára emelve.
Mary megállt a mozdulatban, ahogy volt férje jutott eszébe. David ugyan gondoskodott kislányáról és hetente látogatta őt, de a közös programokat mindig lemondta arra hivatkozva, hogy nem ért rá. Soha nem ért rá ilyenekre, ezért Mary utána már meg se kérdezte.
- Sajnos apukád nem ér rá, mivel ma fontos tárgyalása lesz, de azt mondta, hogy érezd magad nagyon jól - füllentette a nő és megcsikizte kislányát, hogy elterelje figyelmét.
Diana kacagva próbált kitérni anyja kezei elől, aki nem hagyta és továbbra is csikizte őt. Végül Mary abbahagyta és felöltöztette kislányát, majd karjaiba kapva őt átvitte a saját szobájába, hogy ő is felöltözzön.
Miután ő is végzett, Dianát kézen fogva kimentek a konyhába, ahol egy székre ültetve őt neki állt reggelit készíteni. A tévét addig bekapcsolta, hogy Diana elfoglalja magát.
- Anyuci, tojást kérek - mondta a kislány mosolyogva.
- Rendben, akkor tojást kapsz - vette ki a hűtőből a tojásokat és serpenyőbe ütve megsütötte azokat.
Amint megsütötte, megreggelizek, majd kikapcsolva a tévét elhagyták a házat. Mivel az állatkert alig pár méterre volt tőlük gyalog indultak útnak, és szép tavaszi idő is volt, autóját otthon hagyta.
YOU ARE READING
ALKU (SZÜNETEL)
Romance" Egy anya bármire képes gyermekéért, még arra is, hogy magával az ördöggel kössön szövetséget." Mary Taylor elvált nő, akinek élete abból áll, hogy felnevelje négy éves kislányát, Dianát. Messzire kerüli a férfiakat, mivel annyira csalódott lánya a...
