Halál vágy és egyebek

V.

Az emberiség egy kétélű fegyver. Hol a jó, hol a rossz szúr mellbe. Főleg mikor te csak elveszve keresed helyed ebben a számomra egyre és egyre romló világban.
Egymást nyomják el az emberek vagy akár ölik legyen az irigység vagy egyszerű gyűlölködés általi öngyilkosság mivel hát mind a kettőnél meghal valaki.
Jaj a halál... Mindenki oly jól ismeri a szót ezért tucatjával jön a szalagon a halál után epekedök akik már attól el akarják dobni életüket amiért valaki nem viszonozza érzéseiket, nem kapja meg a több tízezeres dolgot. Az ilyenek miatt nézik és nevezik hülyének azt akinél tényleg rohadt nagy gond miatt alakult ki negatív látás, depresszió és halálvágy.
Szóval köszöni mind az akit félreértettek és vetett véget szenvedésének. Bár titeket ez miért is érdekelne, hisz ti lehetek kamu depisek mint ahogy mondjátok.
Bár engemet már lassan rohadtul nem fog ez érdekelni hogy igazából te arra akarsz rámenni hogy figyelmet kapj mivel én csak annyit fogok erre mondani hogy:
"Hajrá! Csináld! Rohadtul nem tartalak vissza. Tudok adni kést, szikét, kötelet, akár be is löklek a busz vagy ami alá akarsz kerülni. Nem fog meghatni a halálod mivel kibaszottul nem is volt értelme ennek!"
Szóval most gondolj egy utálatos, szemét, buzinak aki ilyet mond. Nem érdekel.
Egyszerűen nem tud már érdekelni hiszen van jobb dolgom mint állandóan kapni a ki-bekurt negatív dolgaidat.
Ja és ezt pár olyan embernek szólt akik régebben ismerőseim, barátaim vagy akár milyeim voltak. Köszönöm nektek a sok faszságot, a sok jót... Ja bocs félreírtam.. a sok rosszat.
Egyikőtőknek se esett le egy idő után hogy talán azért voltam olyan keveset elérhető vagy éppenséggel egyre inkább ridegebb és távolságtartó? Nem?!
Mondjuk lehet azért nem esett le mert nem írtam vagy mondtam ki konkrétan.
...hehehe.. lehet meg volt rá erre is az okom...
Mindegy is. Már lényegtelen mivel egy érzéstelen, szívtelen faszként elhagytalak.