A rózsaszál

Előszó

Besötétedett. Az útat csak egy-egy elszórtan elhelyezkedő villanyoszlop világította be. Valamiért az az este sötétebb volt mint máskor. A hőmérséklet lassan csökkenésnek indult, de még így is ömlött az emberről a víz, mint a tenger. Az út tele volt emberekkel akik épp vagy a bevásárlásból vagy a strandról igyekeztek haza. Emelett az utca végén levő épitkezés miatt dugó alakult ki, amelytől az autók szinte mozdulatlanul álltak, várva, hogy tovább mehessenek.

A forgalmas út mellett apró sötét kis utcák helyezkedtek el, akárcsak a Șincai utca, mely a legsötétebb volt mindegyik közül, mivel az utcában nem voltak villanyoszlopok és nagy útról nem értek el odáig a fények. A két utca találkozásánál egy fiatal férfi állt hosszú fekete kabátban és egy apró kis dobozt szorongatott magához. Percről percre egyre idegesebb volt, elkezdett fel-alá járkálni. Még idegesebb lett. Kabátja bal oldalsó zsebéből elővett egy szál cigit és meggyújtotta. Mélyen magába szívta a dohány füstjét, mely két orrlyukán távozott el.

Az úton hirtelen megindult a forgalom és néhány másodperc múlva egy fekete Audi fordult be a sötét utcába. Néhány méterrel a kereszteződéstől megállt. Kinyilt a hátsó ajtó. A fiatal férfi elindult az autó felé és beült.
- Elhoztad?, szólalt meg a sofőr mellett ülő kalapos férfi.
- Igen. Alig tudtam megszerezni.
- Remélem nem hagytál magad után nyomot.
- Ne félj, senki nem tud róla.
- ... és a rendőrség?
- Személyesen mentem el a kerületi rendőr-főkapitányhoz.
- Szép munkát végeztél.
- A pénzem?
A kalapos férfi bólintott és a hátsóülésen ülő férfi átnyújtott neki egy borítékot.
- 1880 román lej, vagyis négyszáz euró.
- Tehát akkor ...
- Most menj haza, jövő hét jelentkezek még, majd akkor megtudod, hogy mi a következő lépés.

A fiatal férfi bólintott, kiszállt a kocsiból és elindult a pénzzel a sötét éjszakában.