Heaven Is A Place On Earth

1.

Los Angeles 1987.

-Annyira imádom ezt a számot. Mindig beindít.
-Kérlek! Te mitől nem vagy beindulva?
-Nos kedves Octavia ünneprontó Blake. Szombat este van,itt vagyunk a Tucker's-ben és nem fogod elrontani a kedvem. Most pedig ha megbocsájtasz megyek szerzek piát meg egy dögös kis csajt.
Egy órával később már közel nem voltam ilyen lelkes ugyanis lányt nem csak egy levakarhatatlan srácot találtam.
A táncparkettről indultam visszafelé sarkamban a sráccal amikor egy lányt pillantottam meg.
Egyedül ült egy asztalnál,egy üveg kólát szorongatva. Ekkor remek ötletem támadt,gyorsabban kezdem szedni lábaimat,hogy még a pasi előtt leülhessek hozzá.
-Ne szólj semmit csak játszd azt,hogy ismersz-mondtam neki amikor leültem mellé. Reagálni sem volt ideje ugyanis a pasi már az asztal előtt állt.
- Veled aztán nehéz tartani a tempót.
-Srác,bocs de elfelejtettem a neved. Szóval ő itt a barátnőm és nagyon beteg,már csak hat hónapja van hátra,éppen ezért szeretném vele tölteni az estét.
-Öt igazából.
- Látod? Úgyhogy megtennéd,hogy magunkra hagysz minket?
-Persze,és sajnálom -nézett a mellettem ülő lányra majd eltűnt.
-Végre! Egyébként jó közbeszólás volt. Lexa vagyok.-nyújtottam kezet a lánynak .
-Clarke-motyogta zavartan.
-Clarke? Szép név. Te nem gyakran jársz ide mi?
-Igazából most vagyok itt először.
-Először? Akkor gyere meghívlak egy rendes piára.
A  bárpultál ültünk és beszélgettünk mikor felcsendült az egyik kedvenc dalom.
-Imádom ezt a dalt! Gyere táncoljunk!
-Mi? Nem.. én..nem..nem tudok..
-Ugyan gyere már! -kézen ragadtam és egyenesen a táncparkett közepére húztam. Én egyből elkezdtem mozogni a zene ritmusára,de Clarke csak rémült arccal állt majd egyszerűen kifutott az épületből. Néhány perccel később az épület mögötti sikátorban találtam rá.
-Jól vagy? Olyan riadt képet vágtál odabent.
-Az emberek bámultak.. tudod két lány együtt táncol..
-Először is ez egy buli város itt senki sem ítélkezik. Másodszor pedig,ha bárki is bámult az csakis azért lehetett mert olyan lenyűgöző vagyok.
Ezzel sikerült mosolyt csalnom az arcára és látszólag ellazult egy kicsit.

-Szóval, mi az amit mindig is akartál de még sosem csináltad?
-Annyi mindent..de nem lehet.
-Talán én segíthetek-majd a combja belső felére tettem a kezem és gyengéden simogatni kezdtem.
Éreztem,hogy szinte minden porcikája beleremeg az érintésembe,de hirtelen felugrott és vöröslő arccal rámnézett.
-Nem lehet..nekem barátom van és..
-Oké,semmi gond. Megértem.
-Jobb lesz ha megyek,már amúgy is késő van.Szia Lexa.
-Clarke.

Ezután visszamentem és buliztam tovább mit sem sejtve arról,hogy az életem azon az éjszakán örökre megpecsételődött.