A profi

•H A Z A•

1939. Szeptember 3.  16:23
New York

A hatalmas sarki ház olyan volt mint egy kísértetlak. Mindenki megcsodálta szépségét, aki elment előtte, mégis tartottak tőle. Ha az utcán járt az ember, nem volt olyan ház ahonnan ne szólt volna ki zene, hangos csevej, esetleg ne szállt volna ki egy fenséges illat a konyhából. A Jean ház viszont olyan csendes volt mindig, mint a sír, még az illatok sem áramlottak ki az ablakokon. Nem sokszor játak ki-be a házba, ha pedig igen akkor annak oka volt, és mindig pontosan délelőtt tízkor. Minden héten hétfőn tíz órakor Mrs. Castille az öreg házvezetőnő elment bevásárolni. A ház tulajdonosa korán reggel elment és késő éjszaka tért vissza, vagy éppenséggel ki se tette a lábát egész nap, így az emberek nem nagyon láthatták.

A csengőszó törte meg a ház csendjét. Mrs. Castille nyitott engedte be az ajtóban álló sofőrt.
-Kisasszony! Megjött a sofőr!- kiabált fel az asszony.
Francesco az öreg szakács morgolódva lépett ki a szobájából, hálóingben.
-Na de Madame! Mi ez a nagy zajongás? Éppen próbálnám kiélvezni a szabadnapom!
-Elnézést Francesco. Igazán nem akartam felébreszteni önt.

Annei mérgelődve állt fel az asztaltól. Felvette hosszú, szürke kabátját és odalépett a tükörhöz. Megigazította rövid fekete haját, megigazította a rúzsát, és mielőtt még kilépett volna az ajtón felkapta pisztolyát, és zsebébe süllyesztette.

16:45
New York

A szokásos eleganciával lépett be a hivatal ajtaján. Határozottan odasétált a pulthoz és leadta a pisztolyát.
-Szokatlan egy darab mit ne mondjak- szólt a pultos.
-Egy Argent pisztoly. De nem csodálkozom hogy még nem látott ilyet.
-Miért? Ritka?
-Nem. Csak francia- mondta és otthagyta a pultost.

Pontosan 16 órakor belépett a tanácsterem ajtaján.
-Annei Marie Jean! Maga mindig pontos!
-Nem szeretek késni- mondta a egyhangúan.
-Gondolom maga is olvasta az újságot. Mondja csak mi a véleménye róla?- kérdezte George, a fönőke.
-Arról hogy folyamatosan a hazámat ócsárolják vagy a háború kitőréséről?
-Mind a kettő érdekelne de nincs rá idő hogy meghallgassuk- mondta egy bizottsági tag.
-Hazaküldjük magát. Nincs többé szükség itt a szolgálataira.
-Maga most kirúgott engem?
-Nem. Csak áthelyeztem Franciaországba.

1940. Január 12. 8:32
Párizs

Hűvös téli reggel zuhogott az eső. Annie taxijának ablakán csak úgy kopogtak az esőcseppek.
-Szóval kisasszony maga francia?
-Igen.
-És mit keresett amerikában ha szabad megkérdeznem.
-Nem tartozik magára. És mégis honnan tudja hogy én onnan jöttem?
-Ó csak megérzés- mondta zavartan a sofőr- Rég nem járt itthon?
-Igen rég nem jöttem már haza.
-És miért utazott vissza? Talán jött védeni a hazáját?
-Talán.
-Pedig nem nőknek való ám a háború- azzal leparkolt a hivatal előtt.
-Hát lehet...- kiszállt, és odaadta a pénzt.
-De neked sem való a kémkedés- és ezzel lelőtte.

-Mégis honnan tudta hogy kém volt?- kérdezte  egy katona aki bekísérte- mármint hogy vette észre?
-Túl sokat kérdezett. És majd kiszúrta a szemem A farzsebéből kidudorodó jelkép.