No Words Needed [HU]

1.

Rutinosan, a megszokott mozdulatokkal töröltem le a kezemben lévő ronggyal a pultot. A chicagói pubban, ahol - amikor csak időm engedte - dolgoztam, péntek lévén már kezdett beindulni a forgalom. Szerettem ezt a helyet, hiszen kedvesek voltak a munkatársak, jó volt a fizetés, a főnök pedig nem nagyon szólt bele abba, hogy hogyan is dolgozzunk. Munkaidőm nagy részében én inkább az embereket szolgáltam ki és általában én maradtam itt a legtovább, hogy aztán bezárhassam a helyet.

Bár a mai nappal már nagyon nem voltam megelégedve, és legszívesebben hazamentem volna, hogy belevessem magam a netflix könyörtelen világába, megígértem Samnek, hogy beugrom helyette.

Egy pillanatra megálltam, és kifújtam magam. Arcomat kezeimbe temettem és erősen koncentráltam arra, hogy ne aludjak el ott helyben.

-Hé, várnak rád, szedd össze magad – szólt oda játékosan, az oldalamat megbökve Sarah, aki egy tálcát egyensúlyozott a kezében.

- Nem tudom, miről beszélsz, tökéletesen végzem a munkámat – kiáltottam még oda egy mosollyal az arcomon, amit egy nevetéssel díjazott.

- Bocsi srácok, mit adhatok? – tettem fel a mai nap során már sokadszorra a kérdést, miközben kezeimmel megtámasztottam magam.

-Jaj, nem fontos, ha kell még egy kis idő, hogy pihenhess, akkor csak tessék – ha nem láttam volna a szemében és hallottam volna a hangjából a jó kedvet, még parasztnak is tituláltam volna, így viszont tudtam, hogy csak tréfálkozik. Egy fáradt nevetést hallattam, majd ledobtam a még kezemben lévő rongyot.

-Teljes mértékben a helyzet magaslatán vagyok. – a hatás kedvéért kacsintottam is egyet.

-Négy sör lesz. Kettő csapolt, kettő üveges.

-Heineken?

-Célnak megfelel.

-Reméltem is.

Ezek után nem szenteltek nekem különös figyelmet, bár észrevettem, hogy az egyik igencsak követi mozdulataimat. Amikor nem figyelt, és ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe, jobban megnéztem magamnak. Haja szőkésbarna volt, és hanyagul lógott a szemébe, ezáltal egy percen belül meglehetősen sokszor kellett beletúrnia. A mozdulat során izmai kicsit megfeszültek, és bizonyára tudta, hogy rohadt jól néz ki a rajta lévő egyszerű fekete pólóban. Nevetése még sokáig visszhangzott elmémben. Egy pillanatra felém tekintett, ezáltal tekintetünk össze kapcsolódott. Mosolyogva megráztam a fejemet és figyelmemet ismét a kezemben lévő pohárra fordítottam. Bizonyára elpirulhattam, de inkább úgy tettem, mintha nem történt volna semmi. Belegondolva nem is történt.

Miután kiszolgáltam őket, megköszönték, és szerencsémre nem álltak le velem újból társalogni. Próbáltam kikerülni azt a részt, ahol ők ültek, így sorra szolgáltam ki a vendégeket. Attól, hogy a srác rajta kapott, hogy bámulom, hihetetlenül zavarba jöttem, és ezt nagyon nem akartam bevallani magamnak. Azonban időközben megérkezett a mai napra szervezett dj, ezért a pult előtt lassan elfogytak azok, akik inni kívántak. Mindenki a táncparketten volt, vagy a kisebb boxokban beszélgetett egymással. Újra megragadtam a törölgetőmet, és jól irányzott mozdulatokkal elkezdtem tisztogatni, közben egy pillanatra sem nézve fel.

-Hé, cica. Egy vodka lesz naranccsal, mellé meg a telefonszámod.

-Az nincs az árlapon. – nem akartam felhúzni magamat a harmincas férfi megszólalásán, csak elkezdtem elkészíteni a kért italát.

-Ne csináld már. Nem tudod, mit hagysz ki.

-Sajnálom. 2.80$ lesz. – szerencsémre nem erősködött, azonban borravalót már nem adott. Nem mintha szükségem lett volna rá, de valószínűleg csak tudatni akarta, hogy visszautasításommal megsértettem. Nem nagyon vettem a szívemre. Viszont az idegennel való társalgásomnak köszönhetően észrevettem, hogy négy helyett már pechemre csak egy fiú ül előttem. Pontosan az a fiú, amelyik helyett bármelyik másik hármat szívesebben láttam volna ott, mint azt, aki rajtakapott.

- A többieket hol hagytad? – kérdeztem tőle végül én, magamat is meglepve.

-Ők hagytak itt engem, cica – válaszolta frappánsan, mellé a részeg pasi becézését használva. Az ő szájából nem is zavart annyira.

-Ennyire rossz lenne a társaságod?

-Ezt neked kéne megállapítanod.

-Ó, ebben a három mondatban, amit eddig váltottunk egész elviselhetőnek tűntél. – igazából nagyon is élveztem a kis társalgásunkat.

- És amikor bámultál?

-Szóval a többiek? – ha nem lennék már így is zavarban, azonnal rávágtam volna, hogy akkor is.

-Csajoznak. – oda néztem ahova fejével biccentett, és valóban, a három fiú egy-egy lányt fűzött éppen.

-És te?

-Nem volt kedvem. – válaszolta megvonva a vállát, közben sejtelmesen mosolygott.

És pasizni? – mondd, hogy nem meleg, kérlek.

-Szép próbálkozás, de határozottan a lányokhoz vonzódom. – reméltem is.

-Kérsz valamit? – kérdeztem végül, a mondat végét elnevetve. Ez a beszélgetés abszurd volt. Meglepő, de nem szoktam minden elém kerülő srácot a nemi állapotáról faggatni.

-Hát, ha már a telefonszámod tényleg nincs a kínálatban, akkor még kitalálom, köszi.

-Úgyse tudnád megfizetni. – mondtam egy vállrándítás közepette. Azt hittem, hogy erre, valami halál béna ,,minden pénzt megér" lesz a válasz, úgyhogy igencsak meglepett.

-A fenébe. Reméltem, hogy kapok valami kedvezményt. – mikor ezt mondta, arcára kisfiús mosoly ült ki, én pedig hangosan felnevettem.

-Egy pillanat és jövök.

-De gyere vissza. Szükségem van rád. – erre már nem néztem vissza, csak elmentem kiszolgálni a várakozó vendégeket. Az idegen társaságában igencsak jól éreztem magamt, úgy, hogy még a nevét sem tudtam. Mikor tequilakészítés közben felé tekintettem, csak maga előtt nyomkodta a telefonját, majd egy másodperccel később felém nézett. Rám kacsintott, én pedig elnevettem magam, és szitkozódtam, amiért másodszor is nyíltan túl sokáig bámultam. Már régen keltette fel valaki akár a kinézetével is ennyire a figyelmemet. A legutóbbi kapcsolatom fél éve ért véget, közös megegyezés alapján. Másfél évig tartott, de a végére már túl sok lett a veszekedés. Azóta ha találkoztam az utcán Simonnal, csak köszöntünk egymásnak, esetleg bedobtunk egy ,,hogy vagyot" de ennyiben ki is merült.

Még gyorsan bedobtam a pénzt a kasszába és zsebre tettem a kapott borravalót mielőtt visszatértem volna beszélgetőpartneremhez.

-Szeretnéd, hogy átüljek máshova, hogy más szögből is megnézhess, vagy maradhatok? – szemében pimaszságot véltem felfedezni, azonban gyorsan másfele figyeltem nehogy ennél is jobban elpiruljak.

-Ha azt mondom igen, akkor sem mész el nem de?

-Hát már olyan jól kisajátítottam ezt a széket itt előtted. Kár lenne csak úgy itt hagynom.

-Ez esetben szeretnélek figyelmeztetni, hogy először is mintha te is néztél volna, másodszor pedig, hogy bármikor úgy ítélhetem meg, hogy zavarsz és kidobhatlak innen.

-Kedvességed határtalan, cica.