Hullócsillagok

Severely /Markson/

Zihálásunk hangja töltötte be Mark apró szobáját, miközben Ő az ölemben ülve egyenletes tempóban mozgott rajtam.
Néha bele - bele haraptam a nyakába, hogy minél több édes nyöszörgést csaljak elő csodálatos ajkai közül.

Már legalább 2 hónapja tartott a viszonyunk. Eleinte csak testiség volt köztünk, viszont pár napja megállapítottam magamban, hogy én bizony beleszerettem ebbe az angyali fiúba.

A probléma csak Rose volt, akivel lassan másfél éve együtt jártam. Igen, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy meleg vagyok. Habár igazából nem tudom, hogy mi ez az egész, mivel Mark - on kívül soha nem néztem meg egyetlen egy fiút sem. Talán csak Markszexuális vagyok.

Aktusunkat a mobilom csörgése zavarta meg. Rose neve jelent meg a képernyőn. Gondolkodás nélkül fogadtam a hívását.

- Szia baba! - szóltam bele a telefonba, mikor képes voltam nyögés nélkül beszélni.

Mark arcán át suhant valami, mire gyors tempóra kapcsolt. Egy darabig tűrtem a kínzását, majd egy hirtelen mozdulattal lenyomtam a csípőjét, így tövig benne voltam.

Görcsösen bele kapaszkodott a vállaimba és felnyüszített.

- Jacks, minden rendben? - szólt bele váratlanul a telefonba Rose.

- Minden, csak az ágy volt, ahogy le feküdtem rá.

- Mark - al beszélsz még? - kérdezte. Voltak köztünk veszekedések Mark miatt, Rose szerint túl tapadós. Ha tudná, hogy éppen most szexelek vele, egyből nem a tapadása lenne a legnagyobb probléma.

- Nem! Idegesítő a srác, így lekoptattam. Nem jelent nekem az ég világon semmit sem! - hagyták el számat a hazugságok.

Már rég túl sokat jelentett nekem. Sosem gondoltam idegesítőnek vagy tapadósnak, sokkal inkább imádtam, hogy sokszor bújós kiscicává változott.

Most viszont megsértődve szállt le rólam egy fájdalmas szisszenés kíséretében, majd magára kapkodta a ruháit és el indult a szobája kijárata felé.

Csak ültem az ágyon, majd kinyomtam a telefont és felpattantam elkapva Mark karját.

- Engedj el! - próbált szabadulni, de sokkal erősebb vagyok nála.

- Hová mész? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Végeztem. Végeztünk. Nem haragszom a barátnődre, vele úgyis boldog tudnál lenni! - mosolygott rám, majd a döbbenettől sokkolódva engedtem a szorításon, mire elviharzott.

Gyorsan felkapkodtam a ruháimat, majd utána rohantam.

Még sosem szerettem senkit sem ennyire. Ha most itt hagy, azt nem fogom túl élni. Mark Tuan túl hamar lopta be magát a szívembe. Túl görcsösen ragaszkodom hozzá, ezért képtelen vagyok így elengedni Őt.

Rohantam utána, konkrétan kiköptem a tüdőmet is.

- Mark! - kiabáltam utána, ahogy néztem távolodó alakját. - Mark, kérlek!

Hirtelen megtorpant, majd megfordulva rám emelte a tekintetét. Olyan gyorsan történt minden. Az egyik pillanatban még engem figyelt, a másikba már a földön feküdt egy kisebb vértócsával maga körül.
Felordítottam. A sofőr még csak meg sem állt. Nem is segített.

Odarohantam hozzá, felemeltem a fejét. A könnyeim patakokban folytak.

- Ne! Ne! Ne! Ne! Mark, nyisd ki a szemed. Nem hagyhatsz itt. Szeretlek. Annyira nagyon szeretlek! - zokogtam.

Izzadtan, zihálva ébredtem fel. A hajam nedvesen tapadt a homlokomra, a szemeim duzzadtak voltak a sírástól.

Lepillantottam a mellkasomra, ahol az édesen szuszogó Mark - ot pillantottam meg. Erősen magamhoz szorítottam, majd adtam egy csókot a homlokára.

- Menthetetlenül beléd szerettem, Mark! - suttogtam a fülébe, majd Mark - al a karjaim között merültem álomba.

Azt hiszem, inkább hagynám elmenni, mint meghalni.

Sziasztok! Megérkeztem második rövid történetemmel, az ötletet a FT ISLAND: Severely című száma és klipje adta. Remélem, elnyeri a tetszéseteket!