Egyszer egy nap valaki azt mondta nekem, hogy írjam ki magamból a gondolataimat. Ha jók, ha rosszak. Elvileg ez segít. Azt mondják az emberek, hogy nincs olyan, hogy örök, hogy semmi sem végleges, de amit egyszer leírsz az megmarad. Ha a papír elége...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem kérdeznék tőled sokat, csak egy fontosat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mi az ami miatt úgy fáj? Nem is értem. Mármint tényleg, hiszen most elvileg minden jó, vagy mégsem jó? Nem tudom te mit akarsz.. Én téged, de te még mindig akarsz engem?
Barátom emlékszel? Oly sokszor tévedtél el. Most én nem találom a kiutat segíts. Én melletted, de te merre? Félek, hogy elveszítettem, talán nem is vagyok igazán jó barát. Drága napló tudod a választ? Hogy hova tart az életem? Ugyan vannak percek, amikor a fájdalmat nem érzem. Épp csirkét eszek egy gyors étterembe. Mellettem ül a bajtársam előttem két hölgy. A két hölgy elment mosdóba talán, de mi szótlanul tovább ülve majszoltuk a csirkét. Majd egymásra néztünk és nevettünk. Ezek jó percek. Mennyi ilyen lesz még? Túl sok a szenvedés. Kedves naplóm kérlek fékezd meg az érzéseket. Kavarognak bennem olyan dolgok, amiknek nem szabadna, hiszen elvileg most minden olyan jó, minden olyan tökéletes. Kívülről legalábbis lehet így néz ki, de belülről szét mar. Nem tudom miért, de úgy érzem már nem is én vagyok az igazi én. Vagy hát mivel az igazi én már nem én, így lehet ez egy hamis magam. Nem alszom lassan már semmit, mert a gondolatok nem hagynak nyugovóra térni. Bár igazából nem is igazán akarok aludni, mert ha alszom egy olyan világban létezek, ahol az életem talán kiegyensúlyozott és tökéletes. Ahol nincsenek fájdalmak és problémák. Az álom annyira szép, hogy én nem kérek belőle. Nekem ez jutott a sötétség, ahol már kialudt a fény.
A parkettán fekve néztem az eget az ablakon át. A fény ugyan csak a sötétítő alatt, de némileg beáradt. Egy apró résen keresztül néztem végig, ahogy a ragyogó kék égből sötét maszlag lesz, amely hívogat és magába szív. Éreztem, ahogy minden porcikám kívánta, hogy nézzem a szépség, a fény, a boldogság elmúlását. Hiszen valahol engem is ez jellemzett. Érdekes nem, hogy néhány nap alatt mennyit változhat az ember érdeklődési köre. Egyik percben még minden olyan szép, mintha az élet tök egyenesbe ment volna át, majd egy fordulat és teljesen más vagy. Teljesen más érdekel. Vígjáték helyett, horror lesz a zsánered, boldogság helyett fájdalmat viselsz. Más lesz az étvágyad. Lehet eddig megetted a sajtot ezután nem fogod. Annyi minden megváltozhat, olyan rövid idő alatt és ez ijesztő valahol nagyon ijesztő.
