S már megint.. Ülök egy magam a virág cserép forró betonján. Várom a vonatot és azon tűnödök még is ki vagyok én. Mármint nyilván tudom, hogy hogyan hívnak és az ilyen alap adatokat. Azonban azt nem tudom, hogy ténylegesen ki vagyok, mi a célom. Mit akarok elérni? Mi az én utam? Hiszen olyan sok éven át hajszoltam reményeket mind hiába. Bele törődtem, elfáradtam. Csak egy dolog biztos már, hogy aki lenni akartam messze jár s soha nem jön vissza. Egy elfeledett ültetménye lettem a sorsnak. Egy gyom, ami ott van, de nem vesznek róla tudomást.
YOU ARE READING
Marilien naplója
Short StoryEgyszer egy nap valaki azt mondta nekem, hogy írjam ki magamból a gondolataimat. Ha jók, ha rosszak. Elvileg ez segít. Azt mondják az emberek, hogy nincs olyan, hogy örök, hogy semmi sem végleges, de amit egyszer leírsz az megmarad. Ha a papír elége...
