A Wanderwalls testvérpár

4.fejezet

Egy barát olyan, mint a lábad. Nem, nem büdös. Különben is, szerintem ez csak valamiféle béna oltás, amivel kínos helyzetbe akarunk hozni másokat, holott semmi valós alapja nincs. Szóval, egy barát hasonlatos egy lábhoz: támaszt nyújt. De mi történik akkor, ha levágod a lábad? Vérzik. Ha a képletes lábad vágod le? Képletesen vérzik. Ezt mások könnynek is nevezik. Mi történik akkor,ha valaki más vágja le a képletes lábad? Ilyenkor sokkal több a képletes vérzés.
   Josephine a megszokottnál jóval több képletes vért vesztett abban a pillanatban, mikor elé tárult, ahogy lábai elterülve fekszenek a földön. Jacob látta, hogy testvére egyhamar nem fog tudni segítséget hívni, ezért tárcsázta a rendőrséget. A táborvezető-amilyen kedves-ugyanis csak akkor tanúsit egy kis érdeklődést az effélékkel kapcsolatban, ha a halott hívja őt segítségül. Kis idő múlva megtörte a zokogással elegyedett keserű csendet egy távolban felhangzó szirénaszó. Vagyis nem olyan távoli. Folyamatosan közeledett. A következő pillanatban már csak egy éles fékezés (hang alapján ítélve egy balszerencsés farolás) és valaki valaki beesik az ajtón. A szó szoros értelmében.
-Bocsánat! Ezelőtt TEK-es voltam! Reflexből be akartam törni. Nem láttam,hogy nincs mit-mentegetőzött az illető.
-Magát miféle szél libbentette ide?-kérdezte Josephine.
-Szebenics Bátor, rendőrség.
-Nem azt kérdeztem, ki maga, de megteszi-mondta a lenyugodni próbáló Josephine.
- Hogy ért ide ilyen gyorsan?-kérdezte Jacob.
-MÁV...nem, igazából szitás vagyok.
-Ezt hogy kell érteni? Lyukas?-kérdezte ,,érdeklődve" Josephine.
-Nem. Tudjátok, a rendőrségen, vagyis nem csak ott, van egy ,,Szita". Aki nem teljesíti az elvárásokat, vagy nem kívánatos, azt áthelyezik a Sehovába- mondjuk Oroszországba-,ahol nem zavar senkit.
-Szóval balf@sz volt és kitoloncolták-összegezte Josephine.
-Nagyjából. A rendőrség miatt annyi mázlim van, hogy, ha itt valaki hazai van  bajban, akkor engem küldenek.
-És....tud nekünk segíteni?- kérdezte Jacob.
-Remélem. Ígyis kések a lakbérrel.
    A rendőrrel összeverődve neki álltak nyomokat keresni. Mindenhol nézték: párna alatt, párnában, párnán, villanykörtékben, míg végül Jacob a ház ebédlőasztalán megpillantott egy pisztolyt.
-Ha sejtésem nem csal, lehet,hogy ez egy fegyver-jelentette ki Jacob.
-Zseniális-tapsikolt Josephine.
Mikor kicsit közelebbről szemügyre vették, észrevettek valamit: a markolaton volt egy monogramm.
-H.A.C. . Ismerünk valaki ilyet?-kérdezte Jacob.
-Jó,hogy nem R.A.B.-mondta Josephine.
-He?-kérdezte a rendőr.
-Hagyjuk-jelentette ki Josephine.
-H.A.C. ... Emlékszem egy H.A.C-re...-gondolkozott a rendőr.
-Tényleg? Ki volt az?-kérdezte Josephine.
-Huan Antonio Cortez.