A Semmi a legfontosabb Valami

A tett következménye

Ki gondolta, hogy ilyen sok bajjal fog járni egy kisgyermek felnevelése. A mindennapi dolgok nem is zavarnak. Etetni, játszani vele, elvinni különféle helyekre. Az átlagos. Ezzel, mint mondtam nincs is bajom, de itt az a de.

Először is a nyakamra ragadt egy elviselhetetlen beosztott, aki annyi időt tölt a házamban arra hivatkozva, hogy ő a keresztapa, amennyit csak bír. Van amikor az éjszaka közepén toppan be. Pedig nem is osztottam rá feladatot, amit lejelenthetne.

Másodszor el kell titkolnom a munkámat. Figyelnem kell, hogy mindig letisztítsam magam és átöltözzek mielőtt haza mennék. Hail csak egyszer látott úgy meg, de utána... Megoldottam, de azt nem csinálhatom mindig.

Harmadszor pedig a gyereknek szocializálódni kell. Ide tartozik a Halloween és az iskola. Hogy mi a baj az iskolával? Semmi, egészen addig míg a gyerek meg nem kérdezi azt a bizonyos kérdést.

- Te mit dolgozol Alexander?

- Vállalkozó vagyok - csak nem mondhatom, hogy bérgyilkos vagyok.

- És milyen dolgokat csinálsz a munkában? - kérdezte.

- Megoldom az emberek problémáit és ezért pénzt kapok - ha szigorúan vesszük nem is hazudtam. Tényleg megoldódik a problémája annak, aki felbérelt.

- Dehát a pszichológus is ezt csinálja, te miben vagy más?

- Honnan tudsz te ilyen szavakat? Amúgy abban más, hogy nem lelki problémákat oldok meg a keresztapáddal, hanem befektetési és politikai, vagy néha szerelmi problémákat, ha a felek nem bírnak rendesen megegyezni egymással. Amúgy, miért is kérded?

- Az iskolában kérték, hogy mondjuk el mit dolgoznak a szüleink és a te munkádat nem tudtam elmondani.

- De én nem vagyok az igazi apád. Neki meg tudod mi volt a foglalkozása - elbigyesztette a száját.

- Igaz, de tudni akartam a munkád.

- Miért? - kérdeztem érdeklődve.

- Mert mikor nagy leszek, azt akarom dolgozni mint te! - kiáltott fel és nekem leesett az állam. "Ki kell találnom valami más foglalkozást is magamnak mielőtt lebuknék előtte." gondoltam akkor. Ez volt az első nehéz eset. Azóta sok ehhez hasonló, számomra előnytelen helyzet fordult elő az iskolával kapcsolatban.

A Halloween mániája volt a második a legnehezebb helyzetek közül.

- Én is menni akarok cukorkáért! - ezzel a felkiáltással kezdődött a rémálom. Jelmez szerzés és felkészülés a halottak ünnepére. Az nap délutánig nem is volt baj, de mint mindig a gyerek közbeszólt.

- Alexander! Hol van a te jelmezed? - kérdezte kissé csalódottan. Utálom mikor így néz rám.

- Csak a gyerekeknek kell jelmez.

- De te is velem jössz, a többi szülőn is van jelmez - mutatott ki az ablakon.

- Hahh, rendben, várj egy percet - mondtam és bementem a szobámba egy fél pillanat erejéig, hogy felvegyem a hivatalos munkaöltözetem, majd visszamentem.

- Így megfelelek, kisördög? - kérdeztem a jelmezére utalva.

- Tökéletes! - kiáltott fel. Ebben a pillanatban érkezett meg Arol, aki már saját kalóz jelmezében volt.