Vágások miket nem szeretsz
A falon megfordult a kereszt
Megbánás teljes egészben gyötör
Elmém most újra ködösNem tudom hogy kérjek bocsánatot
Nem bírja lelkem az ocsmányságot
Kérlek zúdítsd rám haragod
A szívem közepét kaparodNe hagyj teljesen elveszni magamban
Szorítsd testem erősen karodban
Eléd állok szétesve, dadogva
Összetett mondatok a habokbanTudom hogy eleged van belőlem
Nálam túl kevés van belőled
Tegyük magunkat teljesen tönkre
Legyünk egymásé örökreTe már feladtad ezt az egész szart
Bennem küzdelem van, harc
Azt mondod legyek boldog végre
Szerekkel tartom magam szintenTe is összeroskadsz valld be
Miért nem halunk csak meg
Egymással kéz a kézben
Mélyen szemeidbe nézveKönny helyett vér folyik mindenütt
Számban gyullad a cigi, lassan beüt
Fűtől egyre élvezetesebb lesz
Ez az elbaszott magányos esteZenével egy ütemre jár a lábam
Kérlek helyezd számra a szádat
Csókodtól akarok porrá égni
Vággyal teli szemedbe nézniHa most körbenézek nincs itt senki
Azt mondtad velem leszel mindig
Felszívom saját hamvaim
Letellnek sorban a napjaimVégső óráimra várok
Közben magamat nem találom
Mióta beengedtem a sötétséget
Nem nézek már fel az égreTe csillagod volt a legfényesebb
Éjszakánként zavarta a szemem
Most be van borulva, sötét éjjel
Így tudok már aludni végreHalálfélelmem rég nincsen már
Engem tárt karokkal vár a halál
Ha a sátán cuccot kínál
Veszem és szedem némánÚgysincs már mit veszítenem
Nem szabok határt az élvezetnek
Nincsen már ki vigyázna rám
Aki volt is, nincsen itt márEddig magamra voltam utalva
Mindehonnan kilettem tagadva
Ma már nem bízok meg magamban
Félek egyszer végzek magammalNem zártam le belül semmit
Lelkem végül foglyom lett itt
Szabadíts ki kérlek valahogy
Szenvedésem végét akaromCsak sétálok a szakadó esőben
Otthonom keresve a sötétségben
Az út alattam beszakadt nemrég
Azóta zuhanok s elnyel a mélység
YOU ARE READING
verseim :)
PoetryEz a könyv a lelkem foszlányairól szól, a verseimről, idézeteimről.