Zokogó völgy
Síró fák
Hervadó virág
Szürke ég
Kopott gyep
Üvöltő világ
Ember te pusztító
Szégyen ahogy élsz
Csak te maradsz a földön
Halott bolygónk élén
Nem tudsz vigyázni semmire
Csak a saját jólétedre
Embert ölsz te embertelen
Ebben leled sikeredet
Életnek nevezett álom
Lelkedben nagy káosz
Hontalanul a nagyvilágban
Luxusról álmodsz
Szegényebbet megalázod
Magadat mélyebbre ásod
Belefulladsz a munkába
Szarsz bele a világba
Megkeseredve várod a végét
Másokban keresed a békéd
Végül úgysem leled meg
Magadat föld alá helyezed
Semmit nem értél el az életben
Csak a saját szenvedésedet
Sírnak érted az emberek
Nem értik mi lett veled
Önmagad megrontója lettél
És ebbe belebetegedtél
