Bűnbeesés [JiKook ff.]

3.rész

Kimentünk a klubb ajtaján egyenesen a kocsihoz. Majd be ültettem Jimint a hátsó ülésre.
-Nem el szökni kicsi Jimin-mondtam nevetve.
-Mégha el tudnék szökni. Engedjen el kérem. Nem akarok önnel lenni. Legalább levehetném ezt az idegesitő szemkötőt? -próbalta leszedni magáról, de én megakadályoztam
-Miaz hogy nem akarsz velem lenni? - Nem tegez le, ez tetszik.-én vagyok aki elvitt a gonosz emberek fogságából és a saját házába visz. Nem veszed le a szemkötőt , addig amíg én meg nem engedem.
Becsaptam az ajtót majd be ültem a volán mögé.
-Nem akarok önnel lenni. Nemtudom ki maga, de hagyjon engem békén és engedjen el.
-Majd akarsz velem lenni és majd megismersz. Már elnézést de jobb lett volna ha otthagylak azon a helyen?
-Lehet, mert akkor nem pofáznál nekem folyton.
-Chim, nekem ne beszélj vissza jó? Legyél jó fiú és viselkedj.
Elindultam a kocsival, majd hazaértünk. Leparkoltam majd segítettem kiszálni neki az autóból és kinyitottam a bejárati ajtót majd bevezettem a lakásomba. Végigvezettem a nappalin és a konyhán a hálószobám mellett van egy titkos kis lejáró a pincébe, de persze ott nem az a szokványos pince van, hanem bútorokkal és ággyal meg még sok mással díszített pince, ahhol bárki élhetne, de viszont nincs villany. Csak egy kis ablak amin épphogy beszűrődik egy kis fény. Leültettem a piros selyem ágyneműs ágyra majd levettem róla a szemkötőt. Arca körvonalait homályosan láttam a beszűrődő fénynek köszönhetően.
-Az új otthonod.-mondtam majd elsétáltam az ajtóhoz és bezártam, hogy véletlen se tudjon elszökni.
-Ez új otthon? Minden sötét, nem látok semmit.
-Az új otthonod, igen ha tetszik ha nem itt fogsz élni.
-Miért zártad be az ajtót. Mit akarsz tőlem?
-Hogy nehogy elfuss előlem-lassan visszalépkedtem hozzá, majd letérdeltem az ágy elé. Tudod miért hoztalak el ide?
-Nem, de örülnék ha elmagyaráznád ezt az egészet.
-Felhívtam egy prostituáltakkal foglalkozó illegális emberrablót, akinek az emberei elraboltak téged és én megvettelek, elég sok pénzt fizettem érted szóval érezd megtisztelve magad, hogy az enyém vagy. - simítottam végig arcélén, mire ő elhúzodott. Felálltam a földről, majd elsétáltam az ággyal szembeni üvegszekrényhez, amiben a kínzó eszközeimet tartottam.
Nem te vagy az első, aki ebben a szobában tartózkodik. Előtted már sokan jártak itt, de főleg csak lányok. Te vagy az egyetlen fiú eddig és remélem te nem hagysz cserben engem, mint a lányok.
Amit tudnod kell rólam-kezdtem bele a mesélésbe- énekes vagyok, vagyis voltam, mára már abbahagytam az énekes pályafutásomat. A szüleimet elhagytam. Kiskoromban állatokat kínoztam és cafatoltam fel, ebben láttam az örömöm. Mára ez áttért emberekre, de őket nem cafatoltom fel, csak egy kicsit eljátszadozok velük. Remélem érted, mire célzok. De a lényegre térek arra, hogy miért kell itt lenned velem. Azért, hogy engedelmeskedj nekem és az alárendeltem legyél. Azt csinálod amit mondok és minden kivánságom teljesíted.
-És ha én ezt nem akarom? - szólalt meg Jimin.
-Könyörtelen kínokban lesz részed, de majd megszokod, hogy én ilyen vagyok-kivettem az üvegszekrényből egy bilincset, majd a hátam mögé tettem és visszasétáltam az ágyhoz.
Visszasétáltam Jiminhez, majd lelöktem az ágyra és ráültem derekára, kezét megfogtam majd a feje fölé tettem és az ágy rácsaihoz bilincseltem, miközben ő próbált magáról lerázni, de nem sikerült neki.
-És most viselkedj szépen, majd jövök.-leszálltam róla majd kinyitottam a kulccsal az ajtót és kisétáltam a szobából majd újra bezártam az ajtót.

Jimin pov.
Fogalmam sem volt mi történt velem, ezalatt a pár nap alatt. Elraboltak, aztán megvettek és bezártak egy pincébe és azt parancsolták nekem hogy fogadjak szót, meg minden kívánságát teljesítenem kell. Bevezetett egy szobába, majd leültetett az ágyra, megtapogattam az ágyat és selyem lepedő volt rajta. Az idegen levette rólam a szemkötőt.
-Az új otthonod-mondta majd bezárta, hallottam a zár kattanását
-Ez az új otthonom? Minden sötét, nem látok semmit - mondtam.
-Az új otthonod, igen ha tetszik ha nem itt fogsz élni.
-Miért zártad be az ajtót. Mit akarsz tőlem?-rettenetesen féltem, de egyben mégis izgatott voltam.
Hogy nehogy elfuss előlem- mondta majd visszasétált hozzám, és letérdelt elém és mélyen a szemembe furakodó tekintettel hozzám szólt ismét.
-Tudod, hogy miért hoztalak ide?
Honnan tudhattam volna? Hiszen teljesen összevoltam, vagyok zavarodva.
-Nem, de örülnék ha elmagyaráznád ezt az egészet-mondtam lehajtott fejjel.
Az idegen felállt mellőlem majd a szoba túlsó felébe sétállt.
Megszeppenve hallgattam végig a történetét, szinte levegőt sem mertem venni, csak csöndben hallgattam és hallottam hogy közben kinnt esik az eső. Közben amikor ő befejezte a beszédet én megszólaltam.
-És ha én ezt nem akarom?
-Könyörtelen kínokban lesz részed, de majd megszokod, hogy én ilyen vagyok-mondta mire én nem tudtam mire is gondol pontosan. Csak nem megkínoz, megver, és feldarabol? Nem, ilyet biztos nem tenne velem, sem senki mással.
Közben hallottam hogy valamit matatott a szekrényben, majd becsukta a szekrény ajtót és hirtelen előttettem termett és lelökött az ágyra, majd a kezeimet fejem fölé helyezte és kattant a bilincs. Csak ekkor fogtam fel, hogy túl kiszolgáltatott helyzetben vagyok, még lerázni sem tudtam magamról, vagy megütni, túl erős és agresszív volt, viszont a hangja valamilyen szinten megnyugtató és lágy.
-És most viselkedj szépen, majd jövök-mondta majd leszállt rólam. Hallottam ahogy a zár egyszer kattan majd kilép az ajtón és vissza zárja kulcsra.
Itthagyott. Megbilincselve és egyedül egy pincében. Nem tudtam uralkodni az érzelmeimen és sírva fakadtam, hiába rángattam az ágyhoz bilincselt kezemet, az nem mozdult el onnan.
Azért remélem visszajön még...

Sziasztok!
Ez egy elég rövid rész lett, de azért majd igyekszem hosszabb részeket hozni.
Szerintetek van e értelme folytatni, vagy inkább hagyjam?