Bűnbeesés [JiKook ff.]

2.rész

Park Jimin nem sejtette hogy az étteremben végzett munkával töltött este, élete legszőrnyűbb éjszakája követi. A borzalmas kaland akkor kezdődött, amikor erős karok megragadták az utcán, az étterem sarkánál és kloroformmal átitatott rongyot szorítottak az orrára. Amikor visszanyeri eszméletét, valami hidegen, feltehetően csempén ül, megkötözve és bekötött szemmel. Nem sejtette, hogy élete legnagyobb hibája volt aznap kitenni a lábát az étteremből.
De kezdjük az elején..

Taehyung felbérelt emberei elindultak egy fekete furgonnal a város felé. Gondolkodtak, hogy kit raboljanak el, viszont nem volt könnyű dolguk, mivel eddig csak nőket raboltak, de most egy fiút kell, aki még lehet meg is tudja verni őket. Pont kapóra jött nekik, hogy ahhoz az étteremhez tartottak, ahhol Jimin is dolgozott. Kilépett az étterem kapuján és az elrablói célpontként tekintettek rá. Olyan ártalmatlannak, olyan sebezhetőnek és gyengének tűnt, de viszont különlegesnek is. Ennek a fiúnak tuti örülne a főnök, de pláne aki meg akarja venni az is. Ez a kis ártalmatlan kölyök minden parancsát lesni és teljesíteni fogja. Túl gyáva lenne ahhoz, hogy visszaszóljon, mert félne, hogy meggyilkolnák. Megálltak a kocsival, majd vártak. Jimin elindult hazafelé. Kiszálltak ketten a kocsiból, majd követték.

Jimin prov.
Elindultam a sötét utcán már vagy 10 perce sétálhattam, mikor észrevettem, mintha követne valaki, de gyorsan elhesegettem magamban ezt a gondolatot, mikor hátra néztem senki nem volt ott. Legalábbis lehet, hogy csak én nem láttam és a sötétben mégis rejtőzködik valami, vagy valaki, aki a prédájának tekint. Már kezdtem volna megnyugodni, de hangos léptekre lettem figyelmes,majd valaki hátul összefogta a kezem és az orrom meg a szám elé tett valami nedves kendőt, majd elsötétült minden.
A szemeimet nem bírtam kinyitni, mivel be volt kötve. A számban valami rongy volt. A kezeim és a lábaim is szorosan egymáshoz kötve. Fogalmam sem volt, mióta lehetek itt. Az időérzékem teljesen megszűnt. A helyiség ahhol voltam rettentően hideg, nyirkos volt és klór szagú. Mivel nem láttam az elrablóm, egyre jobban féltem hogy valami bérgyilkos rabolt el, vagy valami hasonló, mint a filmekben. Hogy lehettem ekkora hülye hogy túlóráztam és egyedül merészkedtem ki az utcára?
Olvastam az újságokban, hogy rengeteg ember rablás törtenik a környéken. Bepánikoltam. Mi lesz ha megölnek? Keserves sírásba kezdtem.

Tae prov.
A felbéreltjeim elhoztak nekem egy fiút, aki elég gyengének és semmirekellőnek tűnt. Nemhiszem, hogy Jungkook örülne neki. De kitudja. Felhívtam, majd elmondtam neki a fejleményeket.
-Hello Jeon Jungkook?-kérdeztem kicsit félve
-Nocsak Kim Taehyung, megvan az úrfi?-mondta gúnyosan.
-Igen, elraboltak egy fiút, de azthiszem, nem olyan mint amilyennek ön gondolja.
-Hogy érti ezt Taehyung?-kérdezte megdöbbenve
-Sajnálom, de azthiszem ő nem különleges, ő túl félénk, ráadául egy étteremben dolgozik. Azthiszem túlságosan is gyenge.
-Honnan gondolja ezeket? Gratulálok ha csak külső alapján tudja megítélni az embereket- fújta ki a cigifüstöt- a lényeg az, hogy nekem különleges legyen a többi nem számít. Mikor mehetek érte?
-Amikor kedve tartja, akár most azonnal jöhet, de a pénzt ne felejtse el.
-A pénz nem akadály, fél óra múlva a klubban.
Ezzel letette a telefont.
Park Jimin egy jól elrejtett kis helyen volt, egy föld alatti helyiségben, ami régebben bulizóhely volt, de mára már csak az emberrablók és különböző rossz emberek tanyáznak ott. A folyosó végén vannak szobák, ahova az elrabolt embereket zárják be, hogy ne tudjanak sehova sem menekülni. Az ajtókra rá van írva a személy neve, kora, és hogy honnan származik.
Borzalmas sírás, és nyöszörgés hangok szűrődtek ki az egyes szobák falai közül. Meg mondom valóban rossz érzés és ijesztő lehet elraboltnak lenni, és megkötözve ülni. De én élvezem az emberrablás minden pillanatát. Főleg azt, hogy elégtételt tehetek a vásárlóknak, akik gyakran szex rabszolgának veszik meg az elrabolt embereinket. De persze nem minden emberért adnak ugyanannyit, aki jól néz ki, kedves, aranyos, azért valószínűleg több pénzt kapunk. De aki ilyen semmilyen és félénk kisfiú, mint Jimin, nemhiszem hogy sokba kerülne, de azért megpróbálom a legtöbb pénzt elkérni ezért a kis vakarcsért.

Jungkook prov.
Elindultam az autómmal a klubbhoz. Izgatottság, majd félelem lett úrrá rajtam. Vajon hogy néz ki? Hány éves? Mit élhetett át, hogy elrabolták? Félt vagy éppen ellenkezőleg élvezte, hogy ilyen helyzetbe került?
Leparkoltam a klubb bejárata előtt, majd kiszálltam a kocsiból és magammal vittem a táskám, amiben a pénz volt. Becsaptam a kocsi ajtót, majd legyalogoltam a lépcsőn a klubb ajtajához. Mély levegőt vettem aztán határozottan csengettem. Kinyílt az ajtó és beléptem rajta. Az előtérben egy pasas állt. Elég fura szerzet volt, tele volt tetoválásokal, gondolom ő Taehyung.

-Üdv Jungkook-lépett oda hozzám kezét fogni
-Örülök a szerencsés találkozásnak Tae-fogtam vele kezet majd megráztam.
-Nos jöttem a kis Chimért.-észre sem vettem, hogy már ilyen korán becézgetem, pedig még nem is ismerem. Mindjárt megörülök a kíváncsiságtól, hogy hogy néz ki.
-Erre tessék-nyujtotta ki kezét a folyósó irányába.
A folyósón fura hangokat lehetett hallani. Lehet egyik Jimin sírása volt? Egy gombócot éreztem a torkomban majd tovább mentem
-117es szoba-állt meg Taehyung egy szoba előtt.
-Park Jimin, 24 éves, étteremben dolgozik-olvastam hangosan az ajtóra írt adatokat. 24 éves? Idősebb nálam 4 évvel. Egy kicsit meglepődtem, de nem érdekelt. Látni akartam. Most azonnal.
Tae a zárba helyezte a kulcsot majd, a zár kattant. A szívem hevesebben kezdett verni, és gyorsabban vettem a levegőt. Majd lassan kitárult az ajtó és megláttam, őt. Megkötözve a szájában valami rongy és a szemén szemfedő. Írtóra jól nézett ki. Szürke haja izzadtan és egy kicsit koszosan tapadt a homlokára. Nem túl izmos karjai is ki látszottak, mivel az egyik válán le volt húzva a pulcsi. Nadrágja elszakadt, és csak fél pár cipő volt rajta. Besétáltam a helyiségbe majd közelebbről is megvizsgáltam teste minden egyes szegletét. Egyszerűen tökéletes. Visszamentem az ajtó elé, majd Taehyunghoz szóltam.
-Hálásan köszönöm. Itt a pénz-odaadtam a táskát,majd Tae kinyitotta a táskát és megszólal
-Én köszönöm, hogy teljesíthettem a kéréset Uram.
Ezennel távozott. Kettesben maradtam vele. Lassan odasétáltam hozzá majd kivettem a szájából a rongyot. Megijedt. Félt tőlem, ez tetszett.
-Ne félj, nem foglak bántani, csak elviszlek erről a helyről-kikötöztem de a szemfedőt rajta hagytam, majd segítettem neki felállni.
-K-ki maga? És mit akar tőlem? Hol vagyok? - kérdezte remegő hanggal.
-A megmentőd, aki elvisz erről a helyről. Hogy mit akarok? Ugyan Jimin ne legyél ilyen kíváncsi, majd mindennek eljön az ideje. Most per pillanat egy szobában, de gyere hazaviszlek.
-Haza? -kérdezte Jimin.
-Haza.