Moonlight

3. fejezet

Már lassan két hete elkezdődött az iskola. Van egy lány, akit Ann-nek hívnak, tök jófej és vele tulajdonképpen egész jól kijövök. Sajnos a többiekkel már nem ilyen fényes a dolog...a legtöbben amúgy a hajam miatt piszkálnak..., egyszerűen képtelenek felfogni, hogy nekem eredetileg platina szőke, göndör hajam van.
Ma biológiával kezdünk, viszont a biosz cuccom még a szekrényben van.
Ahogy kinyitom a szekrényt, kiesik bőle egy enyhén félbehajtott, egyszerű, kis levél. Mikor széthajtom teljesen elképedek a tartalmától:
-----------------------------------------------------------
                         CANDRA!
Tudom, hogy mi vagy!
Láttam az anyajegyed!
Ui.: NE FUSS TÖBBET AZ ERDŐ ÉSZAKI RÉSZÉBE! VESZÉLYES!
-----------------------------------------------------------
Most, hogy elolvastam a levelet, ismét a farkas képe jelenik meg előttem, akivel legutóbb találkoztam. Ami azért eléggé furcsa, mivel Ő biztosan nem írhatta... Bár néha teljesen úgy érzem, hogy tulajdonképpen nem is farkas...
Mindegy farkas vagy sem, honnan tudja, hogy még azóta is arra szoktam futni?! Meg egyáltalán, nekem nincsenek is anyajegyeim!
                               ***
Azóta a nap többi része eseménytelenül telt. Egész végig csak a levélen járt az eszem, fogalmam sincs, hogy mit kéne kezdenem vele... Egyáltalán, ki írta és honnan tud rólam bármit is?!
                               ***
Mikor hazaérek látom, hogy Anya már készülődik a sátorozásra. Lehet, hogy nekem is pakolnom kéne, mivel most végre én is mehetek velük.
-Szia Anya! Majd beszélhetünk?
-Persze Wolfy, csak előbb még összerakom apád cuccait is.
-Rendben.-azzal már rohanok is fel a szobámba.
Kiveszem a bőröndömet az ágy alól és kinyitom a szekrényemet is. Igazából fogalmam sincs, hogy mit vihetnék, mivel még soha életemben nem voltam  kempingezni, de őszintén szólva nagyon örülök neki, hogy én is megyek... Először is azért, mert végre, életemben először sátorozhatok, másodszor, mert legalább egy kicsit elfeledteti velem a sulit, na meg persze a levelet...
Elteszek egy sima kék nadrágot, amit nem igazán szeretek, mivel bő és még csak nem is szakadt. Egy sima fekete pólót és egy szöges bakancsot is elrakok.
-Anya vigyek tusfürdőt?-mert nem hinném, hogy lesz zuhanyzó. Patakban meg nem fogok tusfürdővel fürödni.
-Ne hülyéskedj Wolfy, egy erdő közepén, hogyan lenne már zuhanyzó?!
-Jólvan na!
                               ***
Úgy döntök, hogy még este elmegyek futni az erdőbe, a szokásos útvonalon, és körül nézek, hogy miért lenne már veszélyes.
A levegő ugyanolyan tiszta, mint mindig. A szél csendes, a hold ragyogóan süt le rám, a fák levelei pirosak, sárgák és barnák. Elkezdek lassan kocogni, majd egyre gyorsabban futni. Odaérek a tisztásra, ahol legutóbb találkoztam azzal a gyönyörű kék szempárral. Most viszont sehol senki, csak a fák lombjainak a susogását, és pár bagoly huhogását lehet hallani.
Továbbfutok és megpillantok a fák között egy nagyon régi, elhagyatott madárlest, amihez egy létrán lehet felmászni. Felmegyek és körülnézek, de leszakad alattam az egyik elkorhadt faléc, és csak zuhanok a fa törzsében. Egy kisebb tócsába landolok, amitől átázik a Puma nadrágom. Nagyon megijedek, amikor körül nézek, mert egy régi pincében találom magam. A falon sok, nagyon nagy karmolás van, és a földön hosszú láncok hevernek...