Odaát~Gyilkos Tekintet

×1×

Az én történetem 8 éves koromban kezdődött.Arrol a bizonyos naprol nem sok emlékem maradt meg,de..Egy idős férfi akart elragadni engem,vagyis tulajdonképpen a lelkemet.Én viszont ellenálltam.A halálom beálta után fél órával kipattantak a szemeim.Az orvosok valódi csodának gondolták azt ami történt,de valójában ez nem csoda..csak a lelkem elég erős volt ahhoz hogy visszatérjen a testbe.10 évesen a falum lakói Skarlát Boszorkánynak kezdtek el hívni.És hogy miért?Mert a halálom óta a vérem része lett a természetfeletti,a mágia.Azon a napon,mikor meghaltam,csupán a tekintetemmel,de megöltem 2 ápolót és 1 orvost is.Azóta a legsötétebb napszemüveget hordom naponta,hogy éppen csak látni tudjak.

×××××

Ma is túlórázom a kávézóban,mikor beértem a női öltözőbe felvettem a cselédlány ruhát,majd a napszemcsit megigazítva elindultam a pult felé.

-Szia Erik..Van rendelés a számomra?-kérdeztem egy mosolyt eröltetve magamra.

-Lássuk csak..Mira úgyis szünetet akart tartani..Átvehetnéd az ő részét.-mondta Erik.

-Rendben..-biccentettem.

Erik odaadta nekem az asztalok listáját,ahova Mirának kellene kivinni a rendeléseket,majd mint a szorgos méhecskék szaladgáltam az asztalok között és adtam az asztalra a rendeléseket.Vagy 2 órája meg sem állva rohangályam a megrendelésekkel,mikor egy asztal mellett akartam elmenni,ahol két fiú beszélgetett,mikor az egyik végigsimította a karomat,én pedig arra fordultam.

-Elnézést,szeretnének rendelni,uraim?-néztem rájuk álmosolyal.

-Igen,én egy sört,az öcsém pedig egy kávét.-mutatott a szőkés hajú az itallapra.

-Rendben.Máris hozom.-hajoltam meg,majd siettem a pulthoz.

A pultnál ezúttal Kris volt,mondtam neki a rendeléseket,ő pedig gyors ki is hozta azokat a pulthoz.Egy tálcra raktam őket,majd a két srác asztalához vittem a rendelést.

-Parancsoljanak..-elkezdtem lerakni az innivalókat,a szőkés elé tettem a sört a barna elé pedig a kávét,majd kiegyenesedve újra szólásra nyitottam a számat.-Esetleg ennivalót rendelnének,vagy másra nincs szügségük?

-Én egy salátatálat,légyszives.-mondta a barna,mire egy mosolyal néztem felé.

-Rendben,és ön?-néztem vissza a szőkésre.

-Nekem egy sajtburger,meg..-nézett egy halvány mosolyal.-Esetleg a telószámod.

-Rendben uraim,máris hozom az ételt.-hajoltam meg ismét,és mentem vissza a pulthoz.

A pultnál ismét Erik volt,leadtam az étel rendelést,majd 15 perc múlva kikaptam őket,felraktam a tálcra,majd elgondolkodtam,hogy oda adjam e a számomat..Pár perc múlva leírtam a számomat,és a számlát.Visszasiettem a két sráchoz,és eléjük raktam az ételt.Meghajoltam és jó étvágyat kívábtam,majd otthagytam őket.

Sam

A lány kihozta a kajánkat,majd elment.Dean vigyorgott,miközben a sajtburger melletti lefelé fordított papírt nézte,majd én is észrevettem két lefelé fordított papírt a salátám mellett.

-Ma este sem fogok unatkozni..-mosolygott Dean,majd a sajtburgerbe harapott.

-Gondolom..-mondtam,majd elkeztem a salátámat enni.

Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Dean elkezdett köhögni.Átnyújtóztam az asztalon és megütögettem a hátát,majd visszahúzódtam a helyemre,és kérdőn néztem rá.

-Ez..*köhög*Ez a számla.-mondta.

Akaratlanul is felnevettem,majd a mellettem pihenő két cetlire néztem.Magam elé vettem,majd elkezdtem halkan,hogy Dean is hallja olvasni.

Gondoltam,túl magabiztos,ezért neki a számlát adtam,neked meg ezt.Majd add oda neki,ha nem akad a torkán.

Lilian.

Felolvastam,majd elvettem a másik cetli elöl és azt átadtam a bátyámnak.

-Azt hiszem,a csaj egy kicsit megszivatott..-mondtam,miközben Dean beírta a lány telefonszámját a saját telójába.

-Ja..Érdekes lány.Nem olyan mint a többi.-mondta.

Majd én a lány felé néztem,aki a pultnál kuncogott két másik sráccal,miközben minket néztek.Elmosolyodtam,majd Dean felé nézve biccentettem egyet a fejemmel a lány irányába.Bátyám rögtön arra kapta a fejét,majd egy kis félmosolyal felkelt,és a lány felé indult.Szó nélkül követtem.

-Szia..-karolta át a Lilian nevű lány derekát Dean.

Dean

Nem tudom pontosan miért,de egyszerűen ez a lány kihozott belőlem valamit.Meg akartam szerezni,nem csak egy éjszakára,de a munkánk miatt,ez gyakorlatilag lehetetlen.

-Sz_Szia...-montda egy kissebb nevetsést visszafogva.

-Szóval..Amolyan ravasz fajta vagy..-simogattam a derekát.

-Nem igazán,csak túlságosan elbíztad magadat.-mondta egy aranyos mosolyal.

-Amúgy Dean vagyok,ő pedig az öcsém Sam.-mutatkoztam be,majd az öcsémre mutattam a másik kezemmel.

-Li,ma nem most kellene fejezned a túlórát?-kérdezte a kék szemű.

-Felőlem oké Erik.Akkor mindjárt jövök.-mondta,majd elment.

Pár perc múlva vissza is jött a vörös hajú lány,haját jobb szeme elé fésülve,egy magas derekú fekete hosszú farmer,egy piros haspóló,egy bőrkabát volt rajta,és egy táskát fogott a vállán keresztül.

-Akkor én mentem.Legyetek jók fiúk.-ezzel a lány elindult kifelé.

Sam és én visszamentünk az asztalunkhoz,elfogyasztottuk a kaját,majd kimentünk és beszálltunk a drágaságba és a hotelhez hajtottam.Felmentünk a kiérelt szobába,Sam elment fürödni,addig én irtam Lilianak.

Lilian

Már épp végeztem a tusolással,mikor csipogni kezdett a telóm.Felöltöztem,majd az ágyamra telepedve megnyitottam az üzeneteket.

Dean:Szia,mikor érsz rá egy találkozóra?Vagy már aludni készülsz?

Én:Dean,te hülye vagy.Még csak 20:30,holnap nem lesz meló,és ha lenne is,még ilyenkor nem szoktam aludni.Amúgy holnap egész nap ráérek.

Dean:Rendben.Akkot holnap 19:30 jó lesz neked?

Én:Igen.

Dean:Akkor holnap találkozunk,kis ravasz.

-Kis_Kis ravasz?!?!DEAN!!-kezdtem el kiakadni.

Leraktam a telómat az éjjeli szekrényemre,majd kihangosítottam,hogy a reggeli ébresztőmet biztos meghalljam.Lassan elnyomott az álom,mire észhez kaptam már az ébresztőm rikácsolta hogy 08:45 van.