Odaát~Gyilkos Tekintet

×7×

Kiszáltunk az impalábol,majd előszedték a fiúk a fegyvereket,én is kaptam egyet,John bácsi ment előre,utána Sam,Dean pedig mellettem.

-Meg tudom védeni magam..-suttogtam.

-De én meg foglak védeni.-suttogta és megfogta a kezem.

-Istenem,de aranyos ilyenkor..Imádom..De koncentrálnom kell a feladatra!!!-próbáltam terelni a gondolataimat.

-Miaz?-mosolygott rám Dean.

-Dean,ne most udvarolj a Picúrnak..Ráérsz erre azután is,hogy kinyírtuk ezeket.-szólt hátra John bácsi.

-Ne kuncogj...-szólt rám Dean egy félmosolyal.

-Igenis...-kuncogtam még mindig.

Zajt hallottunk.Dean megszoritotta a kezemet,majd elengedte.Sam ment jobbra,Dean balra,én és John bácsi pedig egyenesen.

-Itt van egy lépcső lefelé..-mondta felém nézve.-Én lemegyek,te maradj itt,ne gyere utánam,és vigyázz magadra!

-Oké.-bólintottam,majd John bácsi lement.

Körbenéztem,de sehol semmi..Találtam egy könyvet,amit a kíváncsiság miatt ki is nyitottam.

Az Árnyak Könyve volt az..Minden természetfeletti lény le volt írva,rengeteg varázslat,átok,rontás,oldás...

-Talán a szememre is van valami..

Felcsillant bennem a remény.Kezembe vettem,majd mentem tovább.Egyszer csak lépteket hallottam a lépcső irányábol.

A lépcső párkánya mögé álltam,a lépcső felé szegezve a fegyvert..Már támadásra készültem,mikor John bácsit láttam meg feljönni.

Leeresztettem a fegyvert,előléptem és mellé sétáltam.John bácsi megnézte a kezemben lévő könyvet,majd kérdően nézett rám.

-Picúr,mit akarsz azzal?-tette fel az első kérdést.

-Lehet,hogy van benne valami,ami hasznomra válhat.-mondtam.

Hirtelen körbevettek minket a vámpírok.Na szuper..Elkezdtek közeledni,majd Sam és Dean is megérkezett.

-Lám,lám,lám..Kit látnak szemeim..Az elátkozott szemű,ítélethozó lány..-mondta egy vámpír.

-Teljes életnagyságban..-vágtam rá negativitással.

-Mi lenne ha játszanánk?Ha te nyersz kimehettek mindanyian,mi pedig nem tamadunk rátok..De ha én nyerek..-vigyorgott.

-NEM!-kiabált ide Dean,miközben egy másik vámpírral harcolt.-NEM TESZED RÁ A MANCSODAT TE FÉREG!

-Ugyan...-nézett rám a vámpír.

-Rendben,de nem csak egyszerűen kimehetünk.Vihetem a könyvet és hagytok minket elmenni,egér utat nyerni.

-Rendben,de nem is mondtam mi lesz ha én nyerek.-csillogtak a szemei a vámpírnak.

-Mert nem fogsz nyerni.-vágtam rá.

Ezután kiadta a feladatokat.Miszerint meg kell kűzdenem először 2 vámpírral,aztán pedig vele.

-Szóval elég,ha megszédülnek,vagy ha elájulnak?!-mosolyodtam el.

-Igen.-vigyorgott.

Előlépett az első két ellenfelem.Egy nő és egy férfi.A két vámpír végigmért engem,majd összenztek és elvigyorodtak.

-Könnyű lesz.-mondták.

Jobban megnézve a két vámpírt rájöttem..Azok ott a szüleim..Az a két szörny az anyám és az apám..