Odaát~Gyilkos Tekintet

×9×

Reggel arra ébredtem,hogy a nap kisüti a szememet.
Felkeltem.
Megfésültem a hajamat és elkészültem.

-Üdv,segítségedre lenne szükségem.

-Ki vagy?-kérdeztem.

-Nincs nevem..Egy bolyongó lélek vagyok,akinek szüksége van a segítségedre.

-Tehát szellem vagy..-néztem végig a lányon.

Hidrogén szőke,szinte már fehér haja kiemelte ragyogóan kék szemeit,amin a fehér egyberuha csak dobott.

-Nem mondanám szellemnek magam..Van még fizikai testem és a szívem is dobog benne,de te jelenleg az energiai megtestesülésemet látod.

-Miben kellene a segítség?-kérdeztem.

-Egy átok miatt nem tudok visszamenni a testembe..Segítened kellene abban,hogy feloldjuk az átkot,amit egy boszorkány rakott rám.

-Mi lesz a fiúkkal?-kérdeztem.

-Majd rávezetem őket az ügyemre..Ők nem látnak engem.

-Rendben...-nem tudom,mennyire bízhatok meg benne,de valamiért úgy érzem igazat mondd.

A lány eltűnt és elkezdtem pakolni.
Nem tudom pontosan,hogy hova megyek,de azt tudom,hogy deszkán teszem meg az utat,ameddig csak birom.

××Dean××

Már egy ideje semmit nem tudunk Li-ről,de nem adjuk fel a keresését.
Sammy és én is sokat nyomozunk,hátha egyik ujságban,cikkben vagy hírben meglátjuk.
Az éjszakát szinte átnyomoztuk,de semmi.
Nincs semmi róla,mintha nem létező személy lenne..

-Talán nem az igazi személyazonosságát adta meg nekünk?

Reggel mikor letusoltam felkeltettem Sammyt is,majd ő is letusolt.
Rendberaktuk magunkat amennyire lehet és már indultunk volna,mikor meghallottunk egy hírt,ami érdekesnek bizonyult,így már úton vagyunk.

Mikor megérkeztünk,leparkoltunk egy kajálda mellett,majd bementünk enni.
Sammy salátát rendelt,én pedig egy sajtburgert.

-Szóval mi is pontosan az ügy?-kérdezte.

Elmondtam neki mindent,a kómában lévő lánytol kezdve addig,hogy az emberek egy idő után megkergülnek,de csak azok,akiknek akármilyen közük van a lányhoz.

Az utunkat a lányhoz vettük.
Egy dobozhoz hasonlító épülethez érkeztünk,ami a kórház.
Bementünk,megtudtuk,hogy hol van a lány,aki érdekes módon a korház alagsori szobályában van.

Lementünk az alagsori szobába,és mikor benyitottunk szürke falakkal találtuk szemben magunkat.

-A korháznak nem fehér vagy valami világos színű kellene,hogy legyen a fala?-kérdeztem az öcsémet.

-De..Többnyire fehér,sárga vagy kék,de nem szürke.-mondta Sammy.

A szoba végébe sétáltunk ahol a lány a lélegeztető gépre és infúzióra volt kötve.
A lány világosszőke,szinte már fehér hajú volt és egy fehér ruha volt rajta.
Az ágyon nem volt se névtábla se kórlap.
Semmi nem volt,ami a lány személyazonossagára utalna.

Lépteket hallottunk meg a szoba felé közeledni,majd kerekek gurulását..
Az ajtó előtt elhallgatott a zaj.
Egymásra néztünk Sammyvel,majd az ajtót kezdtük el nézni.

Nyitódott az ajtó,mi pedig figyeltünk,de mikor bejött az ajtón a lány,sokkot kaptam.
Fekete cipő,térdig érő helánka,haspóló,bőrkabát..
Vörös haja a vállára omlott,amit gyorsan fel is fogott egy hajgumival.
A szemei a fény miatt a zöld és az ezüst árnyalatai között cikáztak.

-Sziasztok.-mondta lágy hangon.

-Szia.-mondta Sam.

-Miert tűntél el?Miért nem szóltál?Miért szívódtál fel?!?-akadtam ki.

Elmosolyodott,majd közelebb jött hozzám.

-Ezt kellett tennem,de ez többé nem fordul elő.-ölelt át,majd én és ölelésbe vontam.

-Megijedtem,hogy bajod esett..-súgtam a fülébe.

-Jól vagyok..-nézett végig rajtam,majd megcsókolt,amit gyorsan viszonoztam is.-Most azért vagyok itt,mert ez a lány hívott engem..-mondta miután elvált tőlem és a lányra mutatott.

-De..-kezdtem bele.

-Nincs neve,egy biszorkány elátkozta és engem keresett fel energia formályában.-vágott a szavamba a magyarázattal.

-Boszorkány?-értetlenkedett Sam.

-Eleinte nem is akartam hinni neki,de éreztem rajta a boszorkányt..-mondta Li a lány felé fordulva.-Nem hazudik..

××Lilian××

-Rendben,és azt elmondod,hogy miért léptél le?-kérdezte Dean.

Elmeséltem mindent és bocsánatot kértem tőlük.

-Ezentúl akkor nem hagyunk magadra..-mondta Sam.

-Nem ám!-mondta Dean.

Majd ellezdtünk az ügyre koncentrálni.
Egyszercsak a két fiú falhoz csapódott..