Odaát~Gyilkos Tekintet

×10×

A két fiú falhoz csapódott,én pedig az ajtóhoz kaptam a fejemet.
Hosszú fekete haj..
Földig érő ruha..
Egy öv a derekán egy palackkal..
Szemei kifordulva..

-El a lány közeléböl!-mondta a Nő.

-A lány vezetett engem ide!-szólaltam meg.

A boszorkány hitetlenkedve nézett rám,majd szólásra nyitotta a száját.

-Hazudsz!Mirea haldoklik!A lelke pedig a birtokomban van!Nem vezethetett ide..!-sziszegte a fogai között.

-Dehogynem!Energiai megtestesüléskent jelent meg előttem.-mondtam,majd a nő felém emelte a másik kezét.

-Hazudsz!-mondta.

-Nem hazudok.-kaptam a kezemet a nyakamhoz.

Úgy éreztem elfogy a levegőm.

-Mi vagy te?!?-nézett le rám a nő.

-Jó kérdés..-kezdtem el feltápázkofni.-Én sem tudom.

Elkezdett forrni a vérem,az állkapcsom pedig lüktetni.Szaporan kezdtem venni a levegőt.

-Nehogy rá tedd a mancdaidat!-mondta Sam.

-Megöllek..-sziszegte Dean.

A nő ökölbe szorította a kezét,amit a fiúk felé tartott,a srácok megfeszültek,össze szorították az állkapcsukat.

-Ha bajuk esik..-akadt meg a szavam és köhögni kezdtem,vér jött föl a számbol.-Akkor..Megöllek te szipirtyó!-sziszegtem,majd a szemeim mintha égni kezdtek volna.

Kiszabadultam a hatalma befolyása alol és elvettem a szemem elől azt a kevés hajt,ami ott volt.

-Piros szem..Hallottam már rólad.De nem hittem,hogy tényleg létezel.-mondta hitetlenkedve.-De még nem teljesedett ki az eröd fiatalhölgy.-mosolygott gúnyosan.

-Hallgass!-emeltem meg a hangomat.

Elővettem a késemet,amit a boszorkány felé dobtam,és pár másodperc alatt megsokszoroztam a kést.

-Quintesence..-mondta,majd a kezét a kések elé emelve elektronos,villánokhoz hasonlító fénycsóvák cikaztak,majd a kések a földre zuhantak.

-Milyen boszi vagy te?!?-értetlenkedtem.

-Én magiával születtem,a mágia a vérem része..Ahogy ez nálad is így van.A véred része a ternészetfeletti.-nézett végig rajtam.

Fura ez a nő...
Ujra ökölbe szorította a kezet,amit ismét rám emelt.
Megint vért köhögtem fel és egyre jobban szédültem.

-Basszameg..-sziszegtem halkan.

-Mi van?Tán fáj?-nézett le rám,miközben ismét térdre estem.

-Rohadj meg!

-Ereszd el..-motyogta Dean.

A boszi a fiúkra kezdett el figyelni,miközben en lassan és fuldokolva másztam közelebb hozzá.

-A lány lelke abban az izeben van,ami az övére van csatolva...Ha megszerzem,és szettöröm,akkor a lélek vissza bír térni a testbe..

-Naívak vagytok,ha azt hiszitek,hogy le tudtok engem győzni.Én vagyok az első boszorkány!Sokkal nagyobb a hatalmam,mint amit ek tudtok képzelni.

-Teleportalni ugysem tudsz.-mondtam,mire a boszorkány a hátam mögött termett.

-Megy az is.

-Jó..akkor bizonyítsd be azt a hihetetlen bagy erődet..-mondtam.

-Ugyan,kérlek..Nem tudsz becsapni.Csapdába akarsz csalni.

-De ha te tényleg annyira erős vagy,amennyire mondod,akkor én bem okozhatok neked gondot.-néztem rá.

-Ez igaz..

-Teleportalj és hozz ide egy maréknyi hínárt,majd ismét teleportalj és szerezz démonvért..-mondtam.

-Ez semmiség.-és ezzel eltűnt.

A véremmel sietősen rajzoltam egy jelet,ami az egész padlót beterítette.
Mire a vér megszáradt, boszorkány is visszatért azokkal amiket kértem tőle.

-Tényleg erős vagy..-bólogattam.

-Ne is kételkedj az erőmben.-mondta,majd remegni kezdtek a falak és az üvegek.

-Ó,én az erődben nem is kételkedek,csak az eszedben.-mosolyodtam el gúnyosan.

-Mivan?

-Tudod mi az az Égi Idő?-huztam gonosz mosolyra ajkaimat.

-Ne mondd,hogy..

-De..Égi Idő.-mondtam ki,majd megallt körülöttünk az idő,csak én és a boszorkány tudtunk mozogni.

-Nem lehet..-motyogta.

A háta mögött termettem,és levettem az övéröl a bezárt lelket.A tükörböl megláttam magamat,és ledöbbenve néztem mindkét vérvörösen izzó szemem.

-Te kis...fattyú!-rontott nekem.

-Gondolkozz mielőtt cselekszel!-mondtam,majd a boszitol kb 2 méterre teremtem.-Nem most jöttem le a falvédőröl..Én vagyok a Skarlát Boszorkány..Ennyi nem fog ki rajtam.-sóhajtottam,majd a boszi felé emeltem kezemet és bíbor lángok gyulladtak ki alatta.

-Ezt nem teheted!Te nem!Nem velem..Én vagyok az első boszorkány!Erősebb vagyok mint egy kétlábon járó élőhalott!

-Drága..Grimer.Te nem az első boszorkány vagy.-sóhajtottam.

-Honnan tudod a nevem?

-Hé,Grimer..Én az első boszitol tanultam korlátozni az erőmet,és tőle tanultam a varázsigéket is..Nálam van a Boszorkanyok Nagykönyve,amiben az összes létező varázsige,és jövőbeli varázsige le van írva.-mondtam,majd összeszorítottam a kezemet és a nő elégett a bíbor lángok között.

Az Égi Időt megszüntettem és újra minden mozgásba lendült.

-Li...Mi történt?-kérdezte Sam.

Én csak odasétáltam a lány teste mellé és kinyitottam a palack tetejét,majd a lélek visszaszállt a testbe.

-Legyőzted?-kérdezte Dean.

-Igen fiúk,legyőztem,ez történt.-sóhajtottam fel.

Eszembe jutott,hogy akkor mindkét szemem piros volt,ezért a falra akasztott tükör elé sétáltam és félrehuztam a szemem elöl a hajamat.

-Mindket szemem normális..-motyogtam alig hallhatóan.

Középen ketté választottam a hajamat,majd a fiúk felé fordultam.

-Hé,ne!A szemed!-fordultak el.

-Pont ezaz!A szemem!A szemem normális!-motyogtam.

-Mi?-fordultak ismét felém.

-És..

-Tényleg.

-Na ugye?-mosolyodtam el.

-Li,ez nagyszerű!-vigyorodott el Sam és rögtön megölelt.

-De,hogyhogy?-kezdte Dean.-Ennek kell,hogy legyen valami oka..

-Te nem tudsz velünk örülni?Basszus már Dean..-háborgott Sam.

-Hagyd csak Sam..-tettem a fiú vállára a kezemet,majd kisétáltam az ajtón,és a gördeszkával a kezemben siettem ki a kórházbol.-Mit hittem?!?Hogy majd megerti?Hogy majd pont Dean Winchester fogja megérteni,hogy miért örülök,hogy egyforma lett a két szemem?!?!Pont DEAN KIBASZOTT WINCHESTER?!?!!-morogva mentem az itt kibérelt hotelszobámba.

Bezártam az ajtómat,majd mentem és letusoltam.Tusolás után pedig felmentem az intetnetre és kerestem egy újabb ügyet.Ilyenkor a vadászat tudja legjobban levezetni a feszültségemet.

-Meg is van!California..Az állatok eltűnnek,majd egy hét múlva visszatérnek és mindenhova követik gazdáikat..-olvastam fel a cikket.-A cikket pedig Nadja Chesar írta,aki egy ilyet át is él...-lecsuktam a laptopomat és elkezdtem pakolni.