snapchat-hyungwonho

08.

hyungwon nagy ívekben ismertette a matematika egyik nehéz anyagát,mikor hirtelen nagyot sóhajtott és a füzetére pillantott.

-szóval.-nézett fel a fiúra, majd folytatta. - ha mondjuk ezt a két számot összeszorzod, ami ugye negyvenkilenc, akkor a kapott értéket...- félbeszakadt a mondata, ugyanis wonho megragadta a tarkóját s ajkait az övéinek nyomta.

hyungwonnak ideje sem volt felfogni mi történt vele, viszont ahogyan lehunyta szemeit, jóleső borzongás futott végig rajta.

wonho csak mosolyogva nézett a lesokkolt fiúra, ki védekezően felemelte kezeit.

-mégis miért csókoltál meg?- fakadt ki kissé idegesen a fiatalabb, felhuppanva a székből.

-untam az okos dumádat. gondoltam addig is csendben leszel. -magyarázott, mintha mentenie kellene életét.

-akkor sem ez a megfelelő cselekedet. -értetenkedett tovább hyungwon.

-esküszöm olyan vagy mint egy hisztis csaj.

-te vagy olyan.- csapta meg az idősebbik vállát, beharapott ajkakkal.

-én?- háborodott fel félig mosolyogva.

-igen. igen, te. wonho.

-erről nem tudtam. de köszönöm. beleírom az önéletrajzomba.

hyungwon megforgatta szemeit.
a pulzusa az egekben, a gondolatai össze-vissza keringtek, ő pedig csak csendesen üldögélt és wonho-t nézte.

-te...kedvelsz engem? vagy...-kezdett dadogni.

-persze.

-azta. neked aztán van magabiztosságod. - szomorodott el.

-letelt a fél óra. holnap ugyanekkor? az remek. - nyomott puszit a fiú arcára, 'ki ettől kicsit fintorogva húzódott el.

-üdvözlöm a szüleid.- lépdelt az ajtó felé, majd rácsapott a fenekére.

hyungwon ismét megforgatta szemeit, majd egy fél perces gondolkodás után a fiú után rohant.

-várj!-kiáltott.

-hazudtam mikor azt mondtam hogy nem szeretem a csokit. valójában szeretem. nagyon.

-tudtam, wonnie.