🌑 Újhold 🌑

840 74 46
                                    

Sose gondoltam volna hogy ez lesz a vége..

A lány könnyekkel a szemében nézte a falut, melyet egyre kevésbé látott a növekvő füsttől és az ugyancsak növekvő távolságtól.

-Engedj el!-mondta elcsukló hangon megmentőjének, aki elrablója is volt egyben. A fiú a derekára nehezkedett és vállait is leszorította. Ez a póz még egy puha ágyban is borzasztó kényelmetlen lett volna, nem hogy egy kemény pikkelyes sárkány gerinc vonalán.

-Nem.-mondta ridegen.

-A ROHADT ÉLETBE, AZÉRT MERT TE EGY BARBÁR VAGY,  AZ NEM JELENTI AZT, HOGY FOGVA TARTHATSZ!

-JAJ FOGD MÁR BE!-rivalt rá válaszképp.-HA MOST ELENGEDNÉLEK TUTI OLYAT BÉNÁZNÁL, HOGY LEZUHANNÁL, SZÓVAL MARADJ NYUGTON ÉS FOGD BE!

Csendes zokogással hallgatott el, továbbra is a falut jelző füst felhőt nézte. A tűz gyorsan terjedt, így elég gyorsan lett szülő faluja a martalékává.

A szőke fiú, még mindig a derekára helyezte súlyát, de már nem szorította le vállait. Kényelmetlen volt a csend, ami (Név)-et zavarta is, viszont nem akarta megtörni a csendet, hisz ha ez meg is történt volna, csak faggatni kezdte volna elrablóját, hogy ki ő és mit akar, de legfőképp az lett volna a kérdés. hogy ő okozta-e a tüzet.

-Kirishima.-szólalt meg.-A következő nagy tisztásnál megállunk.

(Név) nem tudta eldönteni, hogy most válaszoljon-e, vagy inkább maradjon csendbe, így továbbra is egy szót se szólva pislogott a már nem is látszódó hely felé. Sok érzés cikázott most a szívében így szinte észre se vette hogy a sárkány lassan ereszkedni kezdett, egészen addig, amíg a fák mindenféle zöldben pompázó lombkoronája szem magasságba nem került.

Érezte ahogy a sárkány lábai földet érnek. Az eddig rajta elkényelmesedett fiú leszált róla és leugrott a lényről. Vissza fordult a lány felé. Arca morcosságot sugárzott, ami továbbra is túszába folytotta a szót. A sárkány feje felé nézett, aki azonnal lentebb hajolt. Abban a pillanatban, erős kezek ragadták meg a lány derekát, és leemelték. Amint földet értek a lábai, dacosan a fiú szemébe nézett, bár könnyei még mindig egy halvány fátyolként takarták el a világot előle.

-Most el foglak engedni. Ha szökni próbálsz, kikötlek ahogy a kutyákat szokás a városokban. Megértetted?-morogta össze szorított fogai közül.

-Ne legyél hozzá ilyen kemény Bakugou. Most égett le a faluja..-mondta egy eddig egyszer sem hallott hang, mire ( Név) háta mögé kapta tekintetét, és ahol eddig a hatalmas sárkány volt, most egy vörös égnek álló hajkoronával megáldott fiú állt.

-Ti...ti tettétek?-kérdezte zokogástól remegő testtel a lány.

-Nem!-vágta rá a 'Bakugou'-nak nevezett.

-Bár, szerintem tuti ránk fogják majd.-sóhajtott nehezen a vörös, végül halványan elmosolyodott.-Mostmár próbálj meg megnyugodni, rendben?

-Hogy?-kérdezte miközben lassan megpróbálta lefejteni a szőke ujjait derekáról.-A SZÜLŐ FALUM ÉGETT LE OTT, A BARÁTAIMMAL ÉS A ROKONAIMMAL!

-A ROHADT ÉLETBE, NE KAPÁLÓZZ MÁR TE, IDIÓTA!-rivalt rá a szőke szinte teli torokból, mikor sikerült megkarmolnia.-INKÁBB ÖRÜLNÉL HOGY KIMENTETTEM A PICSÁDAT ONNAN.

MoonLove 🇭🇺Where stories live. Discover now