MoonLove 🇭🇺

🌒 Növő sarló 🌒

A lány feszélyezettnek érezte magát, amiért tudta hogy a sárkány, amin utazik, az valójában egy fiú. Ráadásul az is fokozta ezt az érzését, hogy a szőke szorosan mögötte ült.

-Jól sejtem, hogy a Halál völgybe tartunk?-kérdezte válla felett a szőkére pillantva. Elvigyorodott.

-Csak nem a mi népünkről is hallottál?-firtatta a fiú még közelebb kúszva (Név)-hez, egyik karját a lány vállára dobta és alkarjára helyezte állát.

-Ami azt illeti, igen, de nem valami túl sokat. Legfőképp azt, hogy barbárok vagytok. Igazán az erőtökre se volt utalás így azt gondolják, hogy nektek nincs erőtök.-válaszolt.

-Csak azért, mert nem maradt ember, aki beszámoljon róla.-gúnnyal telt vigyora továbbra is arcát díszítette.

-Én nem dicsekednék ezzel.-motyogta az orra alatt és válla felett ismét a fiú arcát fürkészte.-Nem akarsz leszállni rólam?

Bakugou nem tetszését jelezve morgott egyet, és súlyát mégjobban a lány vállaira helyezte.

-Jól kezdted, szuka.-szűrte ki fogai közül.-Irritáló vagy, szóval jobb lesz ha befogod, minimum addig, amég meg nem érkezünk.-ezzel a mondattal egy időben szabad keze az előtte pihenő derékra kúszott.-Vagy ha valami nem tetszik, talán az erőmet is használhatnám rajtad.

A lány bele remegett a fiú érintésébe.

-Nem vagyok "szuka".

-Nem érdekel. Fogd be.

🌒🌒🌒🌒

(Név) kicsit megmozdította magát, hiszen már elég régóta egy pózban ült és kezdett mindene elgémberedni, ezen az sem segített hogy Bakugou még mindig ugyan abban a pózban támaszkodott rá. Válla fölött megint a fiút nézte, aki lehunyt szemekkel és enyhén elnyilt szájjal szuszogott.

-Ne bámulj már.-nyitotta ki egyik szemét és a lányra pillantott.

-Bocsánat.-fordult vissza előre. A szőke kiegyenesedett, elemelte kezét az előtte ülő vállaitól. Nyújtozkodott egyet.-Merre járunk?

-Nem rég hagytuk el a völgy bejáratát.

-Akkor nemsokára otthon vagyunk.-mondta a fiú és most simán állát támasztotta a lány vállára.

-Leállnál?-kérdezte zavartan.

-Mivel?

-Semmivel.-forgatta a szemét (Név).Kirishima pedig lassan ereszkedni kezdett. -Miért itt szállunk le?

-Azt hiszed megkockáztatnánk hogy rátalálnak a falunkra, Liba?-morgott ismét a szőke, mintha nem lenne jobb dolga.

Ezen a helyen sokkal sötétebbek voltak a színek. A fák lombjainak zöldje például mintha két árnyalatabbal inkább a feketéhez lenne közelebb, mit a zöldhöz. Ugyanez a fák törzsére és a fűre is igaz volt.

Ahogy Kirishima földet ért, ismét a szőke volt, aki először elhagyta a hátát, és megint leemelte onnan a lányt. Szemeit a fiú szemeibe fúrta ismét dacosan.

-Elengedhetsz, nem fogok megszökni.-közölte megfogva Bakugou csuklóit.

-Nem félek attól hogy megszöksz.-vigyorodott el.-Hiszen egy olyan erdő közepén vagyunk, amit te még csak hallomásból se ismersz, és mivel gondolom nem akarsz meghalni, így kénytelen vagy velünk maradni.