A Maffia Főnök Omegája

1. TALÁLKOZÁS

Fáj...mindenem fáj.

Ez az első gondolatom, amikor kinyitom a szemem és ki nézek a rácsok mögűl.
Körülöttem csomó maszkkal járkáló ember, de nem nagyon érdekli őket, hogy élek-e.

Vajon ki vagyok..?
Vajon hogy kerültem ide..?

Lehet soha nem kapok választ a kérdéseimre. Csak fekszem a hideg rácsos ketrecem padlóján és létezem. Megszólalni nem merek, pedig éhes és szomjas is vagyok. Testemet nem takarja más csak egy kinyúlt régi, szakadt póló és egy alsónadrág.
A fehér por, amit próbálnak zacskókba pakolni elárasztja az egész szobát.
Lassan alig kapok levegőt... Lehet rajtuk ezért van maszk , így nem lesznek rosszúl annyira mint én. Eddig csak a testem fájt most már szédülök és egyre homályosabban is látok.

Vajon a családom tudja hogy hol vagyok..? egyáltalán van családom..?
Vajon meg fogok halni..?

Lehet ez is egy megválaszolatlan kérdés marad.

A gondolataimba mélyedve azt sem veszem észre hogy egy férfi be rúgja a vaskos , nyikorgó fa ajtót.
Hirtelen mint ha meg álna az idő mindenki megdermed. Csöndben figyelnek az új jövevényre, aki egy nagy aktatáskát cipelt a kezében. Mögötte pedig 2 hatalmas fekébe öltözött ember állt.

A körülöttem lévő emberek szó nélkül adnak utat az idegennek, aki a bezacskózott fehér porokhoz ér és nézegetni kezdi.

Tiszta az anyag ?

Mély hangját az egész szobában hallni.
Hirtelen a tömegből elő lép egy alacsony kicsit köpcösebb ember választ adva neki :

I-Igen uram.

A hangja remeg miközben próbálja megyőzni.

Erre a mondatra a férfi egy semmit mondó arckifejezéssel válaszol és a tömegből előbukannó emberhez fordúl :

Paul nem ez lenne az első eset, hogy elszurtátok.

U-Uram mi...mi hát...i-igen de-de ez most...minőségi..

A férfi semmit mondó arckifejezése lassan át megy félelmet keltő, hideg nézésbe, két lépéssel átszeli a szobát és megragadja az így is rettegő ember gallérját és egy kézzel felemeli a talajról, majd pár lépéssel késöbb a fahoz szegezi :

Többször nem nézek el semmilyen hibát Paul. Ha ki derül, hogy az anyag nem 100%-an tiszta imádkozhatsz, hogy ne találjalak meg élve...Értve..?

A férfi egy olyan hideg és félelmetes arckifejezzéssel mondta ezeket a szavakat, hogy a levegő is megfagyott körülötte.
A falhoz szegezett ember kétségbe esetten bólogat miközben a férfi még mindíg a gallérjánál foga tartja :

I-Igen... is u-uram...m-meg... értettem.

A férfi elengedi a falhoz szegezett embert, aki nagy puffananással esik a ketrecem mellett lévő kemény padlóra.

Örülök, hogy sikerült fel fogni..jövöhétre az összes anyag legyen szállításra készen.

Adta ki a parancsot a férfi, majd amikor oldalra akart fordulni az aktatáskája egy hangos pufannás hangot adot ki jelezve, hogy bele ütközött a ketrecem sarkába.

Félelmetes tekintettel nézet le rám a férfi én meg igyekeztem minnél kissebbre össze húzni magamat.
Féltem ettől a férfitól , a kisugárzásától az egész lényétől...rettegtem.

Majd hirtelen csak egy hangra figyeltem fel...hallottam a pisztoly ki bisztosítását...

Hallottam a durva levegő vételt... és hallottam azt is hogy az első lövés eldördűl....

.........................................................

Hát am...Hello
Ez lenne az első fejezet és egyben életem első írása is.
Remélem tetszett.

Kritikát szívesen fogadok jót / rosszat egyaránt 😊