Ismerkedés

508 15 2
                                    


Madison sokat mesélt magáról. Például hogy meghalt az apukája, most az anyjával és annak az iszonyatosan furcsa pasijával él. Van egy srác aki 8. óta tetszik neki, de nem mer lépni. Még nagyon sok dologról beszélt nekem, ezért gondoltam én is megnyílok. Jó sokat beszélgettünk, nagyon jóba is lettünk ezért megbeszéltük hogy egymás mellé ülünk. A szünet alatt még páran odajöttek hozzám bemutatkozni, ami jól is esett.
Becsengettek órára, első óra ének volt. 5 perc után Thomas Parks belépett a terembe, ahogy azt hiszem az életembe is.
Ránéztem és a szívem egy nagyot dobbant.
Mondogattam magamban:
-Jézusom, mi van velem?? Ez nem lehet Anne, hülye vagy, verd ki a fejedből az idióta gondolataidat!!!
-
A tanár úr elcsendesítette az osztályt, majd mondta hogy álljak fel és mutatkozzak be pár szóban.
Éreztem hogy az egész fejem lángol, de végül nagy nehezen belekezdtem mondandómba.
-Sziasztok, páratokkal már beszéltem, de azért még mesélek. Imádok rajzolni, énekelni, táncolni, járok is hip hop-ra. Szeretek új barátokra tenni szert, de azért a régieket is megtartom-nevettem.- Ja és zongorázom 10 éves korom óta. -
Ekkor a tanár úr rám nézett és nem mondott semmit. Csak nézett, úgy 10 másodpercig, ekkor nem tudtam mit tegyek, egyre jobban lángolt a fejem, így hát köhintettem egyet ezért szerencsére észbe kapott és leültetett.
Órán még beszélgettünk, majd el is röpült az idő.
Kicsengettek, ekkor Parks tanár úr szólított és mondta hogy maradjak a teremben.
-Szia, Anne-mosolygott-Tehát csak az órarendről szeretnék beszélni, hogy hogy, és mikor legyenek az óráink, mert ugye én fogom neked tartani a zongorát.
-Rendben-mondtam majd előkaptam az órarendem és egy tollat. A szemem sarkából  láttam hogy Thomas néz. Felnéztem rá, ekkor ő kapta el a fejét. Jézusom, mi történik..a szívem egyre jobban dobog...

-Khm..rendben akkor, óránk lesz hétfőn és pénteken. - írtam az órarendet de a kezem nem bírta, irtóra remegett. Kiesett a toll a kezemből a földre.
Thomassal egyszerre hajoltunk le a földhöz, és egy pillanatra megérintette a kezem véletlen. Gyorsan felálltam, összekaptam a cuccaim és kirohantam a teremből.

A tanáromba szerettemTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang