Harapj meg! |Taekook| ✓

[1 rész]

Jungkook szemszögéből:


Lábaimat sietősen kezdem el szedni mikor is a hatalmas szürke égből elkezdenek az első cseppek lehullani. Az egyetem nincs messze a lakásomtól, de a mai napra beszéltük meg a srácokkal egy kis baráti össze jövetelt, ami eléggé elhúzódott, de hát ez van ha az ember jó társaságba van.
Ha nem lenne ekkora szél, plusz még ilyen sötét, akkor még elsétálgatnék így az utcán, ugyanis imádom az esőt. Sokan úgy vannak vele mikor elkezd esni, hogy jaj de jó ennek is pont most kellet neki kezdenie! Én viszont kiskoromtól kezdve bármikor ha már egy csepp is leeset az égből, én már kint is voltam. Hiába kérdezték meg, hogy mit láttok benne, sose tudtam teljes meghatározást adni a véleményemről.
Szöul utcája is üres, mindenki aki tudott az behúzódott valahova, hogy túl élje a vihart. Nekem is így kéne tennem, de valami oknál fogva lépéseim egyre inkább lassulni látszottak. Nem a legjobb helyen ugyanis a sötét negyedeknél kell áthaladnom ahonnan az ijesztő sikítások megint jól visszhangoznak ezen a kis utcán.
Nem voltam nagyon kíváncsi, hogy éppen kit kínoznak most halálra, így inkább a futás mellet döntöttem, hogy minél hamarabb elhagyjam ezt a helyet. De pont mikor erre az elhatározásra jutottam akkor lépett ki egy sötét alak, s állt meg velem szemben.
-Nézzenek oda! Egy ártatlan nyuszika itt a nagyfiúknál – nem nagyon akartam balhét, de ez a fickó nagyon is, mivel egyre jobban közeledett hozzám, míg végül sikeresen a falnak passzírozott.
-Engedj el! – remegő hangom miatt nagyobb bátorságot kap és most már nyakamra teszi hatalmas tenyerét. Könnyes szemekkel fogok rá hatalmas kezére és próbálok szemmel könyörögni neki, de mikor gonosz íriszeibe nézek akkor mégjobban elfog a pánik.

Vörösen villogna vissza rám szembogarai!