Harapj meg! |Taekook| ✓

[3 rész]

Jungkook szemszögéből:


Beáll közénk a csend és egyikünk se mer megszólalni. Én még mindig vörösen csillogó szemeit nézem amik hamar átváltanak újra mogyoró barnára, de a kérdés még mindig ott mereng a fejembe.
-Jungkook csak egyet kérek tőled, ne félj tőlem, nem akarlak bántani – ujjbegyével lágyan cirógatja végig sebes arcomat, lelkem pedig legbelül őrült ordításba kezd. Mi ez a reakció tőlem?
-Akkor válaszolj Taehyung, mi vagy te? – próbálok szigorú arcot vágni, de tisztán látom magam előtt arcom mimikáját, mint egy mérges nyuszi, aki nem kapott aznap este vacsorát.
-Vámpír, de erre már biztos, hogy rá jöttél. Én már több száz éve élek, viszont csak két éve élek itt. Az egyetem első napján vettelek észre. Fiatalon, nagy álmokkal teljes ember aki tudja, hogy mit szeretne kezdeni magával a jövőben. Titokban mindig figyeltelek és gyönyörködtem benned volt, hogy megvédtelek mikor piszkáltak, vagy pedig valami erkölcstelen dolgot akartak volna művelni ártatlan törékeny testeddel. Azért követelek ma éjszaka is, mert tudtam, hogy a testvérem mire készül, hiszen napok óta tervezte a támadásodat csak mindig sikerült közbe avatkoznom – kuncog fel halkan, nekem pedig egyből az a szó jut róla eszembe, hogy gyönyörű. Olyan helyes mikor mosolyog. – Remélem tudod, hogy ezt hallottam – néz fel rám újra vörös szemel, de testem végre nem remeg mikor rám néz sőt most, hogy tudom miket csinált, inkább érzem magam biztonságba, mintsem félelembe. Megjegyzése miatt arcom egy pillanat alatt vörösödik el és mivel szorosan ölel magához, így fekete színű kabátjának mellkas részébe bújtatom el arcomat, hogy ne lássa zavarba esett valómat.
-Félsz tőlem Jungkook?
-Nem... most már nem – mosolygok rá kedvesen – De te akkor miért piszkáltál az elején? – kérdezem duzzogva mert attól, hogy aranyos lett a kis vallomása, attól még ez az egy dolog böki a csőrömet.
-Mind azért, hogy a testvérem ne fogjon gyanút veled kapcsolatban. Már legelőször megfogtál, csak saját magamnak nem akartam bevallani nemhogy a testvéremnek, aki utálja az embereket.
-Mit akarsz bevallani? – huncut vigyorra húzom ajkaimat mire végre neki is megjelen egy apró mosoly az arcán, megvillantva ezzel hegyes szemfogait.
-Hogy beléd szerettem – mondja ki ezt a három szót, s nem hagyva engem szóhoz jutni, már hajol is ajkaimra amiket óvatosan vessz birtokba, mintha csak egy törékeny porcelán baba lennék akire mindenképpen vigyázni kell.
Sose gondoltam volna, hogy pont Kim Taehyung lesz az, akivel ilyen helyzetben kerülök az utcán úgy, hogy ő közbe egy természetfeletti lény, aki belém, egy emberbe Jeon Jungkookba szerelmes.
-Lehet egy kérésem TaeTae – kezdem el becézni ő pedig nevetve szorít még ennél is jobban magához.
-Persze szerelmem, amit csak szeretnél – ad minden egyes szó után egy apró csókot, addig míg nevetve húzom közelebb, hogy egy sokkal mélyebb csókba húzzam vörös ajkait.

-Harapj meg! Ez az én kérésem tőled Taehyung.