Never ends? ~TaeGi~

2.rész

Yoongi POV

Szemem-szám tátva maradt... Egy 19 év körüli srácot láttam megkötözve, aki elég durván hasonlított a meggyilkolt örökösre. Talán mégsem ölték meg. Nem, az nem lehet, hisz mi is ott voltunk a helyszínen és láttam a testet. Akinek szőke haja volt. Igen, ez nem stimmel, ennek a srácnak barna a haja . Átfestették volna? Kötve hiszem... annyira természetesnek hat, csak úgy mint maga a srác. Egy percre elbambultam. Még így megkötözve és sebekkel tele is vonzó volt. Bambi szemeivel mélyen és kétségbeesetten az én szemembe nézett. Ugrásra kész voltam. Amilyen gyorsan csak tudtam kioldottam a csomókat és levágtam a makacs köteleket. Nagyon meggyötört volt szegényke, lábra állítani se tudtam, de el kellett tűnnünk innen, mielőtt a helyszínelőink ránk találnak. Nem hiányzik ennek a szegény kölyöknek a folyamatos nyaggatás és ha jól tippelek, akkor lehet valami köze a gyilkossághoz és a Kim családhoz. Nem lenne jó, ha meglátná bárki, hogy az örökösnek van egy hasonmása. Ki tudja milyen felháborodás lenne. De az is lehet , hogy ő az igazi örökös, és a másik srác a hasonmás. Ah, hülye feltételezés... Nagyon óvatosan a karjaimba emeltem és szegényke el is ájult. Ki tudja hány napja kuporoghatott ott minden nélkül...

Nagy nehezen betuszkoltam törékeny testét a kocsi hátsó ülésére és elhajtottam arról a borzalmas helyről.

Nem volt jobb ötletem, így magamhoz vittem. Ciki vagy nem , de 25 évesen még mindig egyedül élek egy kis lakásban. Mondjuk a munkát tekintve nem hiányzik egy kapcsolat , de az igen, hogy valakinek én is fontos legyek. Már sötétedett, ezért könnyebben ki tudtam venni őt a kocsiból és beosonni a házba. Meggyűlt a bajom vele, de nem volt mit tennem. Nem volt vendégszobám, így csak az én ágyam volt, amibe lefektethettem. A ruhái mocskosak voltak és szakadtak. Így mégsem hagyhattam úgy. Kerestem egy megfelelő pólót és egy meleg tréninget , ami úgy tűnt jó lesz neki. Lassan nekifogtam levetni a blúzát. Még csak meg sem ébredt. Vékony kis teste tele volt karcolással és vágással, talán kínozhatták. Fogtam magam és kimentem a fertőtlenítőkért. Először a kisebb sebekkel kezdtem, amikre szintén nem ébredt meg. Viszont mikor a mellkasán lévő jókora vágást kezdtem lefertőtleníteni, akkor felszisszent és megpróbálta kinyitni a szemét. Nem tudtam megállni, megsimogattam buksiját.

-Minden rendben lesz, biztonságban vagy.

Megpróbált egy mosolyt erőltetni magára, de nem nagyon sikerült neki. Egy halk köszönöm-öt nyögött csak ki és máris kidőlt. Nagyon megárthatott neki ez a kaland. Elláttam a többi sebét is amit megkaptam, de a hátán lévőkhöz nem mertem hozzáfogni, majd holnap, mikor magához tér. Nadrágot is cseréltem neki és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy milyen kis tökéletes teste van. Helyette inkább átmentem a konyhába és csináltam magamnak valami harapni valót. Fogalmam se volt, hogy ki ez a srác, akit befogadtam, de tudtam, hogy szüksége van rám és, hogy nem szabad kitudódnia az itt tartózkodásának.

Másnap reggel elég nyűgösen keltem fel, mivel a kanapén alvás nem épp a legkényelmesebb dolog. Siettem be megnézni a srácot, de még nem ébredt fel. Még volt egy óra míg el kellett volna induljak dolgozni, szóval még reggelit csinálni is volt időm. Nem vagyok valami fényes szakács, de egy rántottát csak össze tudok dobni. Mikor végeztem, a másik adagot egy tálcára tettem , egy pohár tej kíséretében, és bevittem azt a hálószobába. Majdnem olyan volt, mintha lenne valakim, akiről gondoskodhatok... Yoongi, ezt most verd ki a fejedből ! Ő csak egy szerencsétlen kis srác , akit valószínűleg keményen megkínoztak. Ne is gondolj arra, hogy bármi közöd is lesz hozzá...

A lábammal "rúgtam" be az ajtót, aztán letettem a szekrényre a tálcácskát. Leültem az ágy szélére és keltegetni kezdtem.

-Öhm... Ébresztő, hasadra süt a nap.

Lassan nyitotta fel pilláit , de meg se szólalt. Olyan ártatlan arca volt, hogy volt szívük hozzá nyúlni?

-Köszönöm.

Ennyit mondott , nem többet. Feljebb ült az ágyon és az ölébe helyeztem a tálcát.

-Nem vagyok nagy főzőcskézős típus, nézd el nekem .

-Köszönöm. - és megint semmi más.

-Öhm...-próbálkoztam.- Nekem munkába kell mennem , de te csak pihenj. Itt biztonságban vagy, nem kell félned semmitől. A hűtőben van elég kaja ha éhes lennél és a fürdőt is használd nyugodtan. Ha minden jól megy, akkor 3-ra hazaérek. Nem akarlak fárasztani a kérdéseimmel , de szeretnék tudni pár dolgot. Ugyanúgy nem tudom, hogy ki vagy, mint ahogy neked sincs fogalmad arról, hogy én ki vagyok. Nem kell félned tőlem, de remélem, hogy te se csinálsz semmi olyant, amitől kételkednem kéne benned.

Ránéztem az órára.

-Elkések. Vigyázz magadra. -nem tudtam megállni és végig simítottam a haján.

Rohantam is munkába, mert nagyon nem volt kedvem Namjoon beszólásaihoz.

-Megjöttem. -nyitottam be a terembe.

-Baszki Suga! Mit keresel te itt ilyen korán? -mordult rám Jimin, aki épp akkor engedte el Jungkook kezét. Gyilkos pillantást vetettem rá. Na, na törpe... Őt aztán nem kapod meg ha rajtam múlik. Nem, nem tetszik Jungkook, de a szárnyaim alá vettem, mellettem "nőtt fel", olyan mintha a fiam lenne. Na ez de hülyén hangzott... Mintha holmi vén szatyor lennék. Bár néha úgy is érzem magam.

-A többiek hol vannak? - mordultam rájuk.

-Korán jöttél, nincsenek még itt - mondta Jungkook piros arccal.

Aish, ezek ketten... Ki tudja miről maradok le minden nap?

-Ah, Yoongi, de jó, hogy te is bejöttél. Most már mindenki itt van. - Namjoon után Jin iszkolt be, utána Hoseok lihegve .

-Csaknem futottál lovacska? - kérdeztem piszkálva. Nem tehetek róla, élvezem szívatni őket.

-Ha ha ... Vicces vagy ma Yoongi...

-Tudom. - vágódtam le a székemre.

Valamiért nagyon jó kedvem volt. Otthon várt rám a titokzatos kis srác és ez valamiért jobb kedvre derített. Csak járjon már le az az unalmas munka...