Never ends? ~TaeGi~

8.rész

Az agyam gyorsan pörgött, de semmi olyasmit nem tudtam kitalálni, amivel könnyen menekülhetnénk ebből a helyzetből. A telefonom az éjjeli szekrényemen volt, észrevétlenül sehogy se vehettem volna el, s ha sikerül is gyorsan tárcsáznom valakit, nem hiszem, hogy sikeresen ide érnének. Ahogy hallom egyedül van... Hol a másik? Sajnos hamar rájöttem hol volt... A számra szorított egy párnát, de nagyon elcseszte. Ezzel rajtam nem fog ki! Küszködve bár, de sikerült eltolni a párnát. Behúztam egyet a görénynek, de az én öklöm is megbánta. Tae fele fordult. A másik állat felrángatta az ágyból, kést szorítva a torkához. Az Istenit! Megint bajban vagyunk. Nem voltam elég figyelmes, mert ugyan az ütéstől a másik kifeküdt, ennyi idő épp elég volt neki felkelni és leütni engem...

-Suga segíts!-Tae hangja betöltötte a szobát.

Tehetetlen voltam, sajgott a fejem és a padlón hevertem. Megpróbáltam felkelni, de a pasas ismét padlóra küldött, lábát nyakamra téve fojtogatni kezdett.

-Engedd el őt! Mit akartok?

-Hallgass már taknyos kölyök! Mit nem értesz ezen? Szépen elcsiripeled, hogy hol van az a sok pénz amit apád rejteget, aztán talán nem öljük meg a kis buzi barátodat.

Taehyung szemébe könny gyűlt, láttam rajta, hogy erősen gondolkozik. Tudja, hogy hol a pénz, nem azon hezitál. Menekülést tervez, de a két benga állattak esélyünk sincs. Fegyver sincs nálam, a telefonom nem érem el... És akkor koppant le valami. Vészhelyzet esetére mindannyiunk házába riasztók vannak elhelyezve.Sosem hittem volna, hogy használnom kell bármelyiket is, de talán megmenti az életünket.

Mielőtt léptem volna, Taehyung rám nézett, és egy „Sajnálom" után elmondta, hogy van a házukban egy rejtett szoba, amit kóddal van védve, de ő azt nem tudja.

Utolsó lélekjelenlétemmel benyúltam az ágy alá és megnyomtam a riasztót. Csak reménykedtem benne, hogy Namjoon maradt benn éjjelre és azonnal ide érkezik. Ezután már csak Tae kiáltását és a görény hatalmas öklét éreztem, aztán ellepett a sötétség.

Fogalmam se volt mennyi idő telhetett el, csak arra ébredtem meg, hogy valaki pofozgat. Megfogtam a kezét, hogy megállítsam. Ahogy kinyitottam a szemem, rögtön láttam, hogy nem Namjoon, hanem Jungkook sietett a segítségemre.

-Yoongi hyung! Végre, hogy felébredtél. Már azt hittem fölöslegesen ütlegellek.

-Hagyj! Hol van Taehyung?

-Nem tudom... Mikor megérkeztem már nem volt itt senki, csak te.

-Hány óra?

-Kettő körül van-próbált talpra állítani.

-Akkor nem vagyunk még elkésve. Hívd Namjoont meg a többieket. Bármit is csinálnak per pillanat, ez most sokkal fontosabb. Oda kell mennünk a Kim család házához. Oda viszik Tae-t. Tudja hol van a pénz, de azt hiszem van egy terve. Azt mondta nekik, hogy nem tudja a kódot, de ez hazugság.

-Húzza az időt, hogy segítsen nekünk-mondta kisebb mosollyal.

-Menj, hívd már őket! Megint ez van, bánthatják Tae-t.

-Nyugodj meg hyung, míg mi itt vagyunk nem eshet baja.

Arrébb toltam őt és kutakodni kezdtem a fiókban, aminek az alján megtaláltam a pisztolyomat. Nem voltam biztos benne, hogy még megvan, de ez is megteszi ha más nincs.

-Én elindulok. Gyertek utánam és hozzatok valami rendes fegyvert nekem is. Nekem meg kell mentenem őt.

-Hyung! Egyedül ne! Hé! –húzott volna vissza, de már késő volt.

Mellény nélkül és komolyabb fegyverzet nélkül indultam el. Nem hiszem el, hogy megint ez történik. Még csak egy tervem se volt, hogy mit csinálok ha megérkezek. Megmentem. Mindenképpen. Csak most vallottam be az érzéseimet, nem veszíthetem el pont most, mikor meg kezdtek oldódni a dolgok. Szeretem, nem hagyom, hogy elvegyék tőlem. Küzdeni fogok érted Taehyung!