Never ends? ~TaeGi~

5.rész

A kórházban ébredtem fel, körülvéve a munkatársakkal. Még Jimin is megjelent, pedig őt nagyon nehéz kirángatni az irodájából.

-Hja, Seokjin. Merre van Taehyung?-tudnom kellett.

-Nyugodj meg Yoongi. Itt fekszik melletted a másik ágyban. Jobbra néztem és Tae gyönyörű mosolyával találtam szembe magam. Kinyújtottam a kezem és megfogtam az övét.

-Örülök, hogy nem történt nagyobb baj veled TaeTae.

-Köszönöm.-felelte a már tőle megszokott szót.

-Yoongi, nekünk is megmagyaráznád, hogy ki ő? Látom, hogy már jobban vagy, szóval ideje lenne tudasd velünk a kilétét. -szólt Namjoon.

Taere néztem és belekezdtem a mesélésbe.

-Akkor találtam rá, amikor Jin kezét meglőtték, ti elmentetek vele, de én ottmaradtam és rátaláltam. A helyszínelők már a nyakamon voltak, muszáj volt valamit tennem. Hazavittem és lefektettem. A teste tele volt sebekkel. Pont úgy vallatták, ahogy a házamban. Nem nagyon tud megszólalni, Jin szerint azért , mert nem tett neki jót az a sokkos állapot. Oh God úgy örülök, hogy nem lett nagyobb bajod Tae- szorítottam meg kezét.

-Ez oké, cuki volt, megsajnáltad, -fújta fel magát Jimin- de mit akartak tőle azok az emberek?

-Jimin, nézd már meg jobban! Taehyung pont úgy néz ki, mint a Kim család meggyilkolt gyermeke.

-Yoongi az nem lehet. A saját szememmel láttam, hogy a srác halott.-motyogta Namjoon.

-A srác neve meg amúgy is Baekhyun volt.-kontrázott Jimin.

-S mi van ha Taehyung Baekhyun eltitkolt testvére? Mintha hallottam volna pletykákat arról, hogy nem Baek az egyetlen.

-Talán számított erre az öreg Kim, és rejtegette Taehyungot azok elől. Tudhatta, hogy egyszer csak szert akar tenni valaki arra a vagyonra, nem?

-Lehet benne valami, utánanézek.- kocka Jimin elhagyta a kórtermet.

-Ha nem haragszol Yoongi, mi is lelépnénk.-szólt Jungkook.- Elég sok ideje várjuk, hogy felkelj.

-Jobb is ha megyünk.-szólt közbe Jin.

-De azért én még a részletekről hallani akarok Min Yoongi! Ennyivel nem úszod meg, nem szabadott volna rejtegesd őt. Nagy veszélynek tetted ki.

Fájdalom hasított a fejembe. Tudtam, hogy nem rejtegethetem örökké őt, de nem akartam még elengedni, túlságosan is hozzám nőtt. Nem vehetik el tőlem, nem engedem!

Úgy néz ki megint bealudhattam, mert arra ébredtem fel, hogy Taehyung mászik be mellém az ágyba. Magamhoz húztam vékonyka testét, átkaroltam és fülébe suttogtam:

-Nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem Tae. Azt akarom, hogy örökre velem marad.

Tae válaszképp egy apró puszit nyomott arcomra és fejét mellkasomba fúrta. Pont mint egy kiscica. Az én édes kiscicám.