Újra Roxfortban

1.1K 46 1
                                    

A nevem Draco Malfoy és az utolsó évemet kezdem el a Roxfordban.A háború után apámat elitélték,anyámat peddig háziőrizetbe helyezték.Egy valaki miatt anyám nem halt meg azt annak köszönhetem meg akin egész nyáron  járt az eszem,akit nem tudok elfelejteni hiába is szeretném elfelejteni azt a hollófekete hajat,a gyönyörü méregzöld szemeket és azt a duzadozó izmos testet.Már régota tudom,hogy nem a lányokhoz vonzódom.Arra viszont nem számitottam,hogy az a fiú akibe legelőszszőr beleszeretek az Harry Potter lesz.

Beléptem a nagy tölgyfa kapun és rögtön a nagyteremhez mentem vacsorázni.Mikor beléptem leültem a mardekár helyemre,majd szetem egy kis ennivalot és nekiláttam.kinyilt a nagyterem ajtaja amire odakaptam a fejemet.tágranyílt szemeimmel követtem ahogy Harry Potter a helyére ült.-azok a gyönyörü szemeket most nem takarta el az a förtelmes kerek szemüveg,a haja viszont még mindig kocos volt bár stílusosan kocos.-gondoltam magamban és éreztem hogy pipacsvörös az arcom ezért vissza néztem a kajámra és újra elkeztem enni.Éreztem hogy valaki figyel ezért felnéztem és elvesztem azok a zöld szemekben.-Draco Malfoy mióta vagy ilyen csöpögős,elveszni egy szemben nevetséges!!-morogtam magamnak.Visszapillantottam a velem szemben ülő Harry Potternek aki rám mosolyog,majd vörös arcal visszamosolyogtam.

A vacsora után felmentem a klubhelységbe és vártam, hogy megérkezen Pansy Parkinson és Blaise Zambinit.
-Haver hogyhogy olyan gyorsan elmentél a vacsoráról?Nemtudtuk hova mész.-mondta Blaise mivel nem tudta,hogy épp észel nem tudok gondolkodni és már nem bírtam egy valakivel egy légkörben lenni ezért eljöttem.
-Nem kötelességem meg mondani hova megyek és motcsinálok.-förmedtem rájuk.
-Jó,de Dracomi tényleg agodtunk érted.-monta megszepenve Pansy.-Oké most viszont elmegyek lefeküdni!-jelentetem ki majd elmentem a szobámba.Lefeküttem az ágyra és probáltam elaludni, de nem tudtam kiverni a fejemből a matörténteket.-Harry rám mosolygot,de miért majd holnap megkérdezem,hogy miért lett velem kedves hisz a háborúban én akartam megölni.-sutogtam magamnak,majd álomra hajtottam fejem.

Kora reggel felkeltem és a fürdöbe vettem az irányt.Lementem a nagyterembe reggelizni .A helyemen ettem mikor Harry Potter és Ron Weasly futva érkeznek reggelizni.
Gondolom elaludtak.Megreggeliztem és elindultam az 1. órámra ami furcsa modon bájitaltan volt Piton Professorral és a griffendélesekkel.Bementem a terembe,majd a helyemre ültem.Lassan megérkezet mindenki és elkezdöthetett az óra,mondjuk nekem mindegy volt mivel végig a griffendéles helyre néztem.Abbol is Harry Pottert.-nem akarok senkinek sem megfelelni így bocsánatot kérek az eddigi 7 év miatt és elmondom neki az érzéseimet!-gondoltam magamban hisz senkinek sem montam el a titkomat ,hogy belezúgtam HARRY POTTERBE.A vacsi után majd meg mondom neki egy csomobocsánat kérés után.

Az óráknak nagyon lassan vége lett és indultam vacsorázni Pansyvel és Blaisevel a nagyterembe.Vártam a megfelelő időt,hogy beszéljek Harryvel.Harry nagy bocsánat kérések után elindult a kijárat felé.Feltünés mentesen elindultam utána.végig szaladtam a folyosokon Harry után mikor megláttam a nagy tölgyfa kapuján kimenni.

"Harry szemszöge"

Kimentem az erdőbe,hogy kiszelőztessem a fejemet,mert folyton valakin jár(Draco Malfoy).már a fák között jártam mikor hallotam egy reccsenés,így gyors sétába váltottam.Hátra néztem,majd egy alakot láttam anyira megijedtem,hogy nem néztem meg,hogy ember-e vagy valami más.
Elfutottam  mikor hallotam,hogy aki követ az is fut.Készültem megfordulni mikor elestem és kiment a bokám.közelebb jött a követőm
és az ijedtségtől elkeztem sírni a földön, mikor egy ismerős és gyengéd hang megszolalt velem szemben,így bátorságot vettem magamon és felnéztem.Draco volt és látta rajtam,hogy nagyon megijedtem. Lehajolt hozzám és elkezdet beszélni velem.- Potter jól vagy?-.monta igazán aggodva.-Nem igazán a bokám kibicsaklott.-mondtam a sírással küszködve.-jól van beviszlek a gyengélkedőre!-felemelt és elkezdet a kastély felé vinni.-Nahát Draco Malfoy tud nem csak magával törödni?-mondtam egy kis gúnynyal a hangomban.-Igen Potter,de igazából más okból követtelek akartam mondani neked.-monta,majd megált és a szemembe nézet és folytata.-Bocsánatot kérek minden eddigi 7 évért csak azt akartam,hogy felfigyelj rám mivel belédzúgtam és nem tudtalak elfelejteni hiába probáltalak,de utána már nélküled nem birtam ki,így átattam magam az érzésnek.-A fülemhez hajolt és bele súgott.-SZERETLEK!!!-tágranyilt szemmel néztem ki a fejemből és könnyezni keztem az örömtől.-Én is!!Már a háború elött is szerettelek és ezért segitettem anyukádnak.-már csak pár centi volt köztünk amit persze ő szakitott meg és meg csókolt.

Szerelembe esve!!!Onde histórias criam vida. Descubra agora