versek

Szellem

Álltam, és vártam,
Hogy mire, azt nem tudom.
Mit érzek? Semmit.
Mit látok? Az utcát.

Nyüzsgő emberek rohannak,
Zajos csoportok oszlanak,
Siet mindenki haza,
De mi az a haza?

Egyet lép a lábam,
Beleremeg a hátam.
Hova megyek?
Hol kéne most legyek?

Hol vagyok egyáltalán?
Mit csinálok ezen az utcán?
Hol voltam eddig?
Remegek az erekig.

Miért vagyok egyedül?
Testem teljesen lehül,
Reszketnek az ujjaim,
Elvesztek az okaim.

Nem tudok semmit,
Nem érzek semmit,
De mégis sejtek valamit,
Azt, hogy holtan állok itt.