A sors, vagy esetleg egy véletlen?!

levél "Neki"

A nyár hátralévő része nem úgy telt, ahogy eredetileg elterveztem. Az eredeti terv szerint a barátaimmal, Tomival töltöttem volna minden percem, na meg persze a családommal. E helyett, beburkolózva otthon ültem a sötét szobámban, szomorú zenéket hallgattam és néztem ki a fejemből. Rengeteg üzenetet kaptam, hogy mi van velem? Egyáltalán élek-e még, és hasonlók… Azt hiszem, talán 20 olvasatlan üzenetem volt facebook-on, olyan 36 nem fogadott hívásom (csak a családnak vettem fel a telefont) és körülbelül 13 SMS-em. Ezeknek felét Tomi küldte. Legtöbbször a „nagyon sajnálom, hagy magyarázzam meg” és a „ne haragudj, kérlek, írj vissza” SMS-t írta ki az Iphone-om.

Az őszi szünethez közeledve Laurának sikerült kirángatnia valamennyire a sajátos kis „burkomból” szóval ott aludtam nála a hétvégén. Jó hangulatban telt az egész este. Nyár óta most először oldódtam fel úgy igazán. Az íróasztalában kutattam miközben ő letusolt.

Kérlek, add oda neki!- ez állt egy borítékon. Kíváncsivá tett a „titokzatos” levél. Kibontottam, majd fél percen belül szemeimben könnyek gyűltek össze.