Legyen szabad a Grund!*Pál utcai fiúk fanfiction*

5. fejezet- A Bunsen-égő smaragdzöld lángja

Emma szemszöge:

Kémia óra volt. Rácz tanár úr szokásosan borzasztóan unalmas volt. Éppen próbálkozott a Bunsen-égő színtelen lángját zöldre festeni, de nem sikerült neki. Már kissé ideges volt, mikor elkezdtek beszélgetni a fiúk. Rácz tanár úr rájuk is kiáltott. Hirtelen kihallottam a nevem a beszélgetésből.

- Mi van velem?- mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.

- Azt én nem tudhatom, de kérem miss Emma, mondja meg nekem, hogy mi történik most a kísérlettel.- Ráctanár úr meghallotta amit mondtam. A fenébe! Azt se tudtam hogy éppen mit csinál, nemhogy azt, hogy mi jönne most.

- Tanár úr kérem, a Láng színe.. Még nem teljesen zöld.- mondtam, majd leültem.

- Igaza van Emma, leülhet. Szóval.. Áhá! Na látjátok, ilyen szép zöld lángja tud lenni a Bunsen-égőnek.- mondta Rácz tanár úr elégedetten. Vissza fordultam a fiúkhoz, és kérdőn néztem rájuk.

- Az volt, hogy..- kezdte el Csónakos, de éppen ekkor ki csöngettek.

-Sajnálom Emma, de ezt a beszélgetést meg kell hogy szakítsam. Dolgunk van. Gyere Csónakos!- mondta Boka úgy, hogy közben rám sem nézett.

- Dolgotok? Miféle dolgotok?- kérdeztem kíváncsian.

- A Grundra kell mennünk!- szólalt meg egy kicsi, szőke srác, akit még szerintem nem is láttam.

- Így igaz, szóval ha megbocsájtasz..- Boka el akart menni de én közbe vágtam.

- Én is mehetek veletek? Úgy sincs délután semmi dolgom. - direkt provokátlam Bokát. Tényleg érdekel, mi a baja velem.

- Sajnálom, de lányok nem léphetnek a Grund területére. Ez törvény.- mondta határozottan Boka.

- Dehát nincs is ilyen törvény Boka.- szólalt , meg a kis, szöszi srác.

- Mostantól van. És nem teszünk kivételt. Sajnálom.- Boka ridegen mondja Emmának és elindul.

- Boka, ha van becsületed, itt maradsz és elmondod, hogy mi bajod van velem. A többiek elmehetnek. Nincs szükségünk közönségre.- mondtam ugyan olyan ridegen, mint Boka az előbb. Boka egy pillanatra megállt az ajtóban.

- Fiúk, menjetek szépen a Grundra. Én is mindjárt megyek.- hátrafordult, és odajött mellém.

-Rendben Boka.- mondták kórusban a fiúk.

Leült velem szembe. Olyan gyönyörű szemei vannak. Egy pillanatra el is vesztem bennük. De hamar pofon csapott a valóság. És a valóság neve Boka volt.

- Ha, mit akarsz hallani?- olyan volt, mintha a kutyájával beszélne.

- Csak mond el, hogy miért kerülsz. És miért vagy velem olyan bunkó. Mit csináltam Boka?

-..nem cimborálunk az ellenséggel..- mondta alig hallhatóan.

-Mi?? Ki az ellenség? Én? Na ne nevettes!-nevetni kezdtem. Azt hittem csak viccel. De ő ugyan olyan komor maradt, mint volt.

- Mi ezen olyan nevetséges? Láttalak Átsal beszélgetni..A randitokat beszéltétek meg ugye?- mondtam lehangoltan.

- Ooo..Hát innen  fúj a szél..Emlékszel amikor azt mondtam, hogy van egy bátyám?- nevetve kérdeztem.

- Persze hogy emlékszem, de hogy jön ez id...Na ne!!- Boka felpattant.

- Dede! Áts Emma, személyesen!- felé nyújtottam a kezem. Nevetve megrázta a kezem. Majd elindult a Grund felé.  Fújt a szél. Talán a Grund felől fújt..

Nagyon szeretlek titeket és köszönöm hogy motiváltok arra hogy folytassam ezt a storyt, a többi munkám mellett!  Drágák vagytok!

Avery_Ross