- Dani, bekapcsolnád a rádiót? - kérdeztem, miközben a táskámban kutattam.
- Persze Manó, de mit keresel?
- Csak a matekfüzetem, nem csináltam házit.
A rádióban épp Dua Lipa énekelte a scared to be lonelyt ami az egyik kedvencem volt tőle, igaz, nem épp jó emlékek kötöttek a dalhoz, de imádom a nőt. - Megvaaaan.
- Jajj, akkor most nyűgös leszel?
- A matekfüzetem te hülye. - mondtam nevetve és rácsaptam a füzettel Dani fejére, aki csak nevetett. Amikor nevet, mindig eszembe jut, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egymásra találtunk. Nemrég még a nevét sem tudtam, de ma már egyenlő a levegővel. Nem tudnék nélküle élni, és fulladozni kezdek a hiányától.
- Manóka, ez a kedvenced, nem? - kérdezte Dani, és felhangosította a dusk till dawnt. Ez a dal ment akkor, amikor Dani odajött hozzám a sulis gólyabálon. Utána nap szeptember 22-én találkoztunk, és beültünk pizzázni, amikor szintén megszólalt ez a dal. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Mintha csak a tökéletes végszó lett volna, a következő pillanatban hatalmas erővel csapódtunk a velünk szembejövő kocsiba.
KAMU SEDANG MEMBACA
emlékezz
AcakDani és Réka nem mindennapi kapcsolatot tudhat magáénak. Mindketten ,,kifinomult módon elfuseráltak'' és ez teszi őket jó párossá. De mivan akkor, ha egy nem várt esemény mindent megváltoztat? Fel tudják még idézni közös perceiket, vagy örökre vége...
